Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések

Gyönyör József: Az első köztársaság ideiglenes alkotmánya

58 GYÖNYÖR JÓZSEF: AZ ELSŐ KÖZTÁRSASÁG IDEIGLENES ALKOTMÁNYA Előfordultak olyan nézetek is, amelyek szerint a parlament jogállását megoldotta már az első csehszlovák törvény. Ezzel szemben helyt kell adni annak az állításnak, hogy a tartománygyűlések 1918. november 14-ig minden bizonnyal betöltötték a törvényhozó testületek funkcióját. Az 1918. évi 2. számú törvény (a legfelsőbb közigazgatási hivatalok létrehozásáról) vitájában elhangzott az a megállapítás is, amely szerint az első csehszlovák törvény ellenére a bécsi minisztériumok voltak illetékesek minden ügyben harmadfokú (esetleg elsőfokú) határozatot hozni.

2

0 Ha pedig ilyen volt a helyzet a közigazgatás terén, akkor mennyivel inkább kétség merülhetett fel a törvényhozó szervekkel kapcsolatban. Az viszont vitathatatlan, hogy a tartománygyűlések törvényhozó tevékenységet fejtettek ki egészen november 14-ig, a Nemzetgyűlés alakuló üléséig. Az 1918. évi 37. számú törvény sem tárgyi szempontból, sem pedig időben nem korlátozta a Nemzetgyűlés jogkörét. Feltételezte, hogy mindaddig betöltheti a funkcióját, míg a választások után meg nem alakul az új törvényhozó testület. A „forradalmi" Nemzetgyűlés ún. felügyeleti jogot is gyakorolt a végrehajtó hatalom felett („pravomoc dozorčí nad moci výkonnou"). Ellenőrző funkciójához tartozott a kormány feletti általános kontroll is, amely abból ered, hogy az ideiglenes alkotmány a kormányt a Nemzetgyűlésnek rendelte alá, annak volt felelős. Összegezve az elmondottakat megállapíthatjuk, hogy a Nemzetgyűlés az ideiglenes alkotmány eredeti hangzása szerint egykamarás alkotmányozó, ellenőrző, kreatív orgánum volt, formálisan a teljes szuverenitással. A nemzetközi szerződések esetében eltérő nézetek láttak napvilágot. Az 1918. évi 37. számú törvény szerint vitathatóvá vált az illetékesség kérdése.

2

1 Külön figyelmet érdemel az ideiglenes alkotmánynak az a rendelkezése, amely szerint a köztársasági elnököt, a kormány elnökét és tagjait a Nemzetgyűlés választja, valamint az, hogy ez a testület illetékes a hadüzenet ügyében is. Mindez kitűnik a 6. és a 14. § rendelkezéséből. A Nemzeti Bizottság a saját működési rendjéről nem fogadott el jogszabályt, illetve olyan jogi normát, amely szerint igazodott volna a saját tevékenysége, a jogalkotással együtt. Természetesen azért tudott mi szerint eljárni, hisz az első csehszlovák törvény 2. cikkelyének rendelkezése értelmében az új állam átvette a volt birodalmi tanácsra, illetve a tartománygyűlésre vonatkozó rendelkezéseket. A gyakorlat pedig arról tanúskodik, hogy a Nemzeti Bizottság — nem hivatalosan - a birodalmi tanács bevált szokásait és módszereit is átmentette. Ügyrendet csupán a „forradalmi" Nemzetgyűlés számára hagyott jóvá, amelynek az ideiglenes alkotmány 5. §-a szerint mindaddig Ugyancsak a kormány nevezte ki az új tartományi választmányokat is (Morvaországban 288/1919 Sb., Csehországban 331/1920 Sb. és 119/1921 Sb.). Sziléziában viszont közigazgatási bizottság alakult. A tartományi választmány jogkörének jelentős hányadát átvette a kormány (398/1919 Sb.). Hasonló sors érte a járási önkormányzatot is. A képviselő-testületek helyét átvették a közigazgatási bizottságok. Sok helységben feloszlatták a községi tanácsot (Prága 39/1918 Sb. számú törvény), majd a pénzügyi igazgatást elválasztották a közigazgatástól (153/1919 Sb. számú törvény), továbbá megszületett a megyerendszerről szóló törvény (126/1920 Sb. számú törvény), amely egységes területi beosztást akart bevezetni az ország egész területén. A cseh tartományokban és Kárpátalján e törvényt sohasem hajtották végre, Szlovákiában pedig csak átmenetileg néhány évig (1923. január 1 — 1928. június 30.) volt hatályban. További központosítás eszközévé vált, amely a tartományi rendszer bevezetésével valósult meg. A kormány felhatalmazást kapott, hogy 1919 végéig egyesítsen és válasszon szét községeket, valamint módosítsa a járások határait. így egyes községeket német városokhoz csatolt, hogy elérje azok részbeni bohemizálását. Hasonló célt követtek Szlovákiában a járások és a megyék felosztásával. 2

0 STENOGR PROT

. (1918. november 2.) 46., 48., 51. 2

1 PEŠKA, ZDENĚK: Československá ústava a zákony s ní souvislé. I. kötet. Praha 1935. 115.