Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések

Gyönyör József: Az első köztársaság ideiglenes alkotmánya

NEMZETI KISEBBSÉGI JOGOK, NYELVHASZNÁLAT 59 hatályban kellett volna maradnia, míg ez a testület a maga számára újat nem alkot. A „forradalmi" Nemzetgyűlés azonban nem fogadott el a saját maga számára ügyrendet, csak a már meglévőt módosította a végleges alkotmány javaslatának előkészítése során (a 7/1920 Sb., a 33/1920 Sb., a 68/1920 Sb. számú törvények).

2

2 Az ideiglenes alkotmány 6. §-a szerint legalább a képviselők egyharmadának jelenlétére volt szükség mind a tárgyalásokhoz, mind a határozathozatalhoz. Határozatait egyszerű szótöbbséggel fogadta el, viszont az ideiglenes alkotmány, az általános polgári jogokról szóló törvény, a Nemzetgyűlés tagjainak mentelmi jogáról szóló törvény megváltoztatásához, a köztársasági elnök megválasztásához és a hadüzenet jóváhagyásához a képviselők kétharmadának jelenlétére és a jelenlevők kétharmados többségére volt szükség (ún. quorum, minimális jelenlét). Minden kétséget kizáróan ez a szakasz határozza meg az ideiglenes alkotmány merev jellegét. Az általános polgári jogokról szóló törvény (az 1867. december 1-i 142. számú alaptörvény) és a Nemzetgyűlés tagjainak mentelmi jogáról szóló törvény (a 35 /1918 Sb.) az ideiglenes alkotmány 6. §-ának rendelkezése szerint formálisan alkotmánytörvénnyé vált. Az 1867. évi 142. számú alaptörvény hatályát azonban nem terjesztette ki a régebben Magyarországhoz tartozott területekre. A nemzetiségi jogokat az említett alaptörvény 19. cikkelye deklarálja. Eszerint az államban valamennyi nemzet egyenlő jogokat élvez, s minden nemzet elidegeníthetetlen joga, hogy anyanyelvén ápolja nemzetiségét. Az állam eüsmerte vele a tartományokban használt nyelvek egyenjogúságát mind az iskolákban és a hivatalokban, mind pedig a közéletben, továbbá elismerte minden nemzet jogát arra, hogy a tagjai anyanyelvükön művelődhessenek anélkül, hogy a hatóságok valakit is kényszerítenének más tartományi nyelven tanulni.

2

3 A nyelvhasználatot sem az ideiglenes alkotmány, sem pedig más törvény nem szabályozta, csupán a későbbi, az 1920. évi 122. számú nyelvhasználati törvény. A régebbi törvények és egyéb jogszabályok az új körülmények között használhatatlanná váltak. Minthogy azonban valami módon mégis szükséges volt szabályozni a hivatalos nyelvhasználatot, e kérdés ideiglenes, átmeneti megoldásáról a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság gondoskodott.

2

4 E bíróság 1919. március 19-i álláspontja szerint az állam és annak a szervei cseh (szlovák) nyelven fejezik ki akaratukat. Erről tartalmaz rendelkezést az 1918. november 2-i 1. számú törvény 1. §-a, az 1918. december 10-i 64. számú törvény 3. §-a és az igazságügyi miniszter 1919. január 30-i 56. számú rendeletének 3. §-a is. Az állam területén élő más nemzetiségek tagjai a Legfelsőbb 2

2 A „forradalmi" Nemzetgyűlés a hagyományok folytatójának bizonyult. Az ügyrendet jóváhagyta ugyan a választott Nemzetgyűlés képviselőháza és szenátusa részére, ezeknek azonban a végleges alkotmány, az alkotmánylevél 37. §-nak 2. bekezdése szerint csak addig kellett hatályban maradniuk, míg a képviselőház és a szenátus újat nem fogad el. Az „ideiglenes" ügyrendek, amelyeket a „forradalmi" Nemzetgyűlés fogadott el, még további választási időszakban is hatályban maradtak. A képviselőház és a szenátus csak módosított, kiegészítette azokat, javított rajtuk. 2

3 Az alaptörvény 8. (a személyi szabadság), 9. (a magánlakás sérthetetlensége), 10. (a levéltitok sérthetetlensége), 12. (a gyülekezési és egyesülési jog) és 13. (a szólás- és sajtószabadság) cikkelyében foglalt szabadságjogok terjedelmét az 1866. május 5-i 66. számú birodalmi törvény szabályozza. Az alaptörvény cseh nyelvű szövege megtalálható: PEŠKA, Z.: Ústava Zákony. I. kötet. 160. 2

4 VÖ.: A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság 1919. március 19-i elvi jelentőségű döntvénye (pres. 73/18; Bohuslav správ. V.). — SBÍRKA ROZHODNUTÍ NEJVYŠSÍCH STOLÍC SOUDNÍCH REPUBLIKY ČESKOSLOVENSKÉ. Rozhodnutí nejvyššího správního soudu ve věcech správních. Praha 1921. 557—558.