Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések

Gyönyör József: Az első köztársaság ideiglenes alkotmánya

56 GYÖNYÖR JÓZSEF: AZ ELSŐ KÖZTÁRSASÁG IDEIGLENES ALKOTMÁNYA „A Nemzetgyűlés gyakorolja a törvényhozó hatalmat az egész állam és annak egyes részei számára, valamint a végrehajtó hatalom feletti felügyeletet azon időpontig, melyben a végleges alkotmány alapján a választások útján alkotott nemzetgyűlés összeül és megalakul." A törvénynek ez a rendelkezése nem hagy kétséget afelől, hogy a „forradalmi" Nemzetgyűlést úgy kell tekintem, mint Alkotmányozó Nemzetgyűlést, még akkor is, ha azt az ideiglenes alkotmány nem annak nevezi. A burzsoáziának természetesen meg volt az oka arra, hogy vezetői ne beszéljenek nyíltan az Alkotmányozó Nemzetgyűlésről, s az ok minden bizonnyal az volt, hogy „a nemzet és a nép" képviselői nem akarták a választások nélkül megalakult Nemzetgyűlést úgy feltüntetni az alkotmányjellegű jogszabályban, mint Alkotmányozó Nemzetgyűlést. A jelentősége pedig abban nyilvánult meg, hogy a 4. § a valóságban azt tartotta szem előtt, hogy a végleges alkotmányt a „forradalmi" Nemzetgyűlés dolgozza ki, bár ez a törvény szövegéből egyértelműen nem derül ki. Ahhoz azonban semmi kétség nem fért, hogy a Nemzetgyűlés gyakorolta a népszuverenitásból eredő összes jogot. A szakemberek olyan elméletet is kitaláltak, amelynek a segítségével indokolttá tették a „forradalmi" Nemzetgyűlésnek, tehát egy választás nélkül megalakult törvényhozó testületnek alkotmányozó jellegét. Ez volt az ún. forradalmi jogi szemlélet. Ennek alapján a végleges alkotmányt úgy értelmezték, mint a forradalmi aktusok egyikét, amelyet a nemzet még a forradalom jogán, és nem választások eredményeként hozott létre.

1

5 A „forradalmi" Nemzetgyűlés tevékenysége az első csehszlovák választásokig tartott, amelyeket 1920 áprilisában tartottak (a képviselőházban április 18-án, a szenátusban április 25-én). Megemlítem ezzel kapcsolatban azt is, hogy az 1919. január 31-i 75. számú törvény (a Csehszlovák Köztársaság községi választási rendje)

1

6 alapján a cseh tartományokban tartottak ugyan 1919 júniusában választásokat, de ezek nem általános, hanem csak községi választások voltak. A törvény nem vonatkozott Szlovákiára. Itt a 76. § szerint 1920. december 31-én kellett volna hatályba lépnie. Egyébként a 76. § felhatalmazta a belügyminisztert, hogy e jogszabályt már előbb is hatályba léptetheti. A választások jelentősége megnőtt azzal is, hogy ezekben először vettek részt a nők. A választójog általános és egyenlő, a szavazás közvetlen és titkos volt. Egyformán vonatkozott mind a férfiakra, mind a nőkre. Az aktív választójog feltétele a 21. életév betöltése volt, azzal a megkötöttséggel, hogy a választásra jogosult minden személynek a választások előtt legalább három hónapig kellett egy bizonyos községben tartózkodnia; a passzív választójog, a megválaszthatóság határa viszont a 26. életévvel kezdődött, valamint egyévi tartózkodás volt szükséges egy bizonyos községben. Csakis azokat a személyeket lehetett megválasztani a képviselő-testületek tagjaivá, akik a törvény által támasztott követelményeknek megfeleltek. A választáson természetesen csak csehszlovák állampolgárok vehettek részt, s csakis akkor, ha a 3. § szerint nem voltak kizárva a választójogból. A törvény kétféle alapelvet valósított meg: az arányos képviseletet és a viszonylagos többség elvét. Az arányos képviselet elve szerint minden párt, amely a választási számot elérte, a leadott szavazatok arányában nyert mandátumot. A viszonylagos többség elve szerint pedig az összes 1

5 PEROUTKA, FERDINAND: Budování státu. Praha 1933. 246—247. DEJINY STÁTU A PRÁVA NA ÚZEMÍ ČESKOSLOVENSKA v OBDOBÍ KAPITALIZMU. 1918-1945. II. kötet. Bratislava 1973. 62.; SBÍRKAZÁK. 1919. XVI. rész. 77-88. 1

6 Az 1919. évi 75. számú törvény magyar fordítása megatalálható: PÁLESCH E.: Cseh-szlovák. I. kötet. 126-154.; SBÍRKAZÁK. 1919. XVI. rész. 77-88.