Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések

Gyönyör József: Az első köztársaság ideiglenes alkotmánya

MASARYKOT ELNÖKKÉ VÁLASZTJÁK 55 A Habsburgok trónfosztására egyébként akkor nem került volna sor, ha az uralkodó, Károly, a saját és a családja nevében önként lemondott volna a cseh trónról. Erre kínálkozott is alkalom november 4-én, amikor engedélyt kért a Nemzeti Bizottságtól, hogy családjával Brandys nad Labem városkában telepedhessék le. Kérelmére a Nemzeti Bizottság azt válaszolta, hogy hajlandó megadni az engedélyt, de csak abban az esetben, ha lemond a trónról és a cseh tartományokra való mindennemű igényéről, továbbá, ha alárendeli magát az állam törvényeinek, mint bármely más állampolgár. Az uralkodó válasz nélkül hagyta a Nemzeti Bizottság ajánlatát, ezért egyezség nem jött létre köztük.

1

2 Az ideiglenes alkotmány a „forradalmi" Nemzetgyűlés tagjait nem nevezi képviselőknek, annak ellenére, hogy az 1918. évi 36. számú törvény (az ügyrend) l.§-a a Nemzetgyűlés tagjai után ezt a fogalmat zárójelben szintén feltünteti, sőt használatára további fejezetekben is elég gyakran kerül sor.

1

3 Az 1918. évi 37. számú törvény nem tartalmaz rendelkezést a Nemzetgyűlés tagjainak jogairól és kötelességeiről. Ilyet csak az 1918. évi 35. számú törvényben (a Nemzetgyűlés tagjainak személyi sérthetetlenségéről) és az 1918. évi 36. számú törvényben (a Nemzetgyűlés ügyrendjéről) találunk. A Nemzetgyűlés egykamarás volt. Az ideiglenes alkotmány tárgyalása során fel sem merült a gondolat, hogy ez a törvényhozó testület kétkamarás legyen. Montesquieu elméletét még nem vették egészen figyelembe az államhatalom hármas megoszlásáról („la séparation des pouvoirs"). Nem választották el szemmel láthatóan egymástól a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalmat, viszont teljes egészében nem tudtak elszakadni Montesquieu elméletétől sem, hisz az állami szervezet hármas felosztását szinte minden polgári alkotmány vagy törvényhozás természetesnek tartotta. Az ebből szerzett tapasztalatokat hasznosította a burzsoázia. Innen ered a népképviseletellenes „fékek és egyensúlyok" elmélete és gyakorlata (a végrehajtó hatalom túlsúlya a törvényhozó hatalom felett), ami a parlamenti abszolutizmus állítólagos veszélyét kívánja elhárítani. A polgárság képviselői amellett törtek lándzsát, hogy a kormány jogállása a gouvernement d'assemblée rendszert tükrözze, azazhogy a kormány legyen azonos egy Nemzetgyűlési bizottsággal, illetve ahhoz legyen hasonló. A „forradalmi" Nemzetgyűlés jogkörét az ideiglenes alkotmány 4. §-a szabályozza,

1

4 amely korabeli magyar fordításban így hangzik: a Nemzetgyűlés 1918. november 14-én az elnöklő dr. Kramář indítványára aklamációval megválasztotta a Csehszlovák Köztársaság elnökévé Tomáš Garrigue Masarykot: „A abychom doplnili všechno to, pak prosím Vás, abyste prvním presidentem Československé republiky zvolili Tomáše Masaryka. (Výborně! Sláva! Potlesk.)" Az eredményt így konstatálta dr. Kramář: „Prohlašují tedy profesora dra Tomáše G. Masaryka jednohlasně zvoleným presidentem Československé republiky." - TESNZPR 1. 6.; NÁRSHRČESKOSL. 65-66. 1

2 NÁRSHRČESKOSL. 42. 1

3 Az 1918. évi 36. számú törvény (a Nemzetgyűlés ügyrendjéről) 1. §-ában így szerepel a „képviselő" fogalöm: „Kancelář Národního výboru vydá členům Národního shromáždění (poslancům) průkazní list..." - SBÍRKAZAK

. 1918. VI. rész. 25. 1

4 PÁLESCH, E.: Csehszlovák. I. kötet 34. Az ideiglenes alkotmány 4. §-nak cseh nyelvű szövege: „Národní shromáždění vykonává pravomoc zákonodarnou pro celý stát i jednotlivé jeho části a pravomoc dozorčí nad mocí výkonnou až do doby, kdy dle ústavy konečné sejde se a ustaví směnovna vyšlá z voleb." — SBÍRKAZÁK. 1918. VI. rész. 30.