Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések
Gyönyör József: Az első köztársaság ideiglenes alkotmánya
52 GYÖNYÖR JÓZSEF: AZ ELSŐ KÖZTÁRSASÁG IDEIGLENES ALKOTMÁNYA A Nemzetgyűlés megalakításának a kérdése már 1918. október 30-án a Nemzeti Bizottság napirendjére került. Ez az orgánum akkor olyan határozatot fogadott el, hogy össze kell hívni az Alkotmányozó Nemzetgyűlést, és hogy a Nemzeti Bizottság tagjainak a számát az eddiginek hatszorosára kell felemelni, sőt még 24 fővel többre is. Elképzelése szerint az új tagokat azoknak a pártoknak kellett volna a Švehla-féle kulcs szerint „megválasztaniuk", amelyek képviseltették magukat a Nemzeti Bizottságban, tehát az 1911. évi birodalmi gyűlési választások eredményeinek az arányában, ami azonban a háború végén már nem felelt meg a valóságos erőviszonyoknak. A Nemzetgyűlést nem a nép választotta. Mégpedig azért nem, mert választások megtartását a kor nem tette lehetővé. 3 Az ilyen összetételű Alkotmányozó Nemzetgyűlés kétségkívül szavatolta volna, hogy az általa elfogadott alkotmány megfeleljen a burzsoázia érdekeinek, a határozat azonban nem valósult meg. Kétely merült fel ugyanis, hogy a közvélemény nem fogadná lelkesedéssel az Alkotmányozó Nemzetgyűlés gondolatát — választások nélkül. Számolni kellett volna tehát a lakosság nagyfokú ellenállásával, nemtetszésének kinyilvánításával. Néhány nappal később, november 2-án, ismét felvetődött a Nemzetgyűlés gondolata. Olyan indítvány hangzott el, hogy a Nemzeti Bizottság alakuljon át Nemzetgyűléssé, s az a választásokig folytassa a tevékenységét. 4 Ez az indítvány viszont rövid időn belül valósággá vált. A Nemzeti Bizottság november 9-én két fontos törvényt szavazott meg, mégpedig az egyiket a Nemzetgyűlés ügyrendjéről, a másikat pedig tagjainak mentelmi jogáról. 5 Az ideiglenes alkotmány javaslata csak november 13-án került napirendre, a Nemzeti Bizottság utolsó ülésén. Ezt a plénum minden nehézség nélkül elfogadta. Az elvi jelentőségű dolgok nem okoztak gondot. Problémát csupán a minisztériumok számának meghatározása jelentett, pontosabban, a képviselők nehezen tudtak megegyezni a kormány tagjainak a számában. Végül is minden nehézség elhárult, s a Nemzeti Bizottság november 13-án jóváhagyta az ideiglenes alkotmányt. Az 1918. november 13-i 37. számú törvény, az ideiglenes alkotmány, lényegében a három legfelsőbb szervet (a Nemzetgyűlés, a köztársasági elnök, a kormány) érinti. S bár a 13.§ rendelkezése a bíróságokkal kapcsolatos, ezek szervezetével és a „bírói hatalom" alapelveivel nem foglalkozik, csupán az ítéletek kihirdetésének módjáról intézkedik. Azt rendelte el egyetlen A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság az 1919. október 16-i (4407, Bohuslav fin. 114) elvi jelentőségű határozatában kijelentette, hogy nem illetékes megvizsgálni a Nemzeti Bizottság által az államfordulattól az ideiglenes alkotmány hatálybaléptéig hozott törvények hatályosságát vagy alkotmányosságát. — STENOGRAFICKÝ PROTOKOL (a Nemzeti Bizottság 1918. november 9-i üléséről gyorsírással készült jegyzőkönyv), 60.; SBÍRKA ROZHODNUTÍ NEJ vYSSícH STOLIC SOUDNÍCH REPUBLIKY ČESKOSLOVENSKÉ. Rozhodnutí nejvyššího správního soudu ve věcech finančních. Praha 1919. 197-199. ? NÁRODNÍ SHROMÁŽDĚNÍ ČESKOSLOVENSKÉ v PRVNÍM ROCE REPUBLIKY. Praha 1919. 39. 4 A javaslattal a szociáldemokrata Rudolf Behyně (1923. október 6-tól miniszterelnök-helyettes) állt elő. — STENOGRPROT. (1918. november 2.) 6. 5 Az 1918. november 9-i 36. számú törvényt (a Nemzetgyűlés ügyrendje) kiegészítette és módosította az 1919. december 17-i, de csak 1920-ban kihirdetett 7. számú törvény, továbbá az 1920. évi 33. számú és 68. számú törvény. A későbbi parlament új képviselőházának ügyrendjét az 1920. évi 326. számú törvényként hirdették ki. A Nemzetgyűlés tagjainak mentelmi jogáról (az immunitásról) az 1918. november 9-i 35/1918 Sb. számú törvény szól. Kihirdették 1919. november 13-án, s azonnal hatályba lépett (5. §). A törvény szövege szerint a cseh nyelvű „jednací řád" és a szlovák nyelvű „rokovací poriadok" tartalmi szempontból megfelel a magyar „ügyrend" fogalomnak, amely tartalmazza mind a működési szabályzatot, mind a tárgyalási rendet. A továbbiakban a „jednací řád" („rokovací poriadok") fogalom magyar megfelelője, az „ügyrend" használatos.
