Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések

Gyönyör József: Az első köztársaság ideiglenes alkotmánya

ALKOTMÁNYOZÓ NEMZETGYŰLÉS VAGY NEMZETGYŰLÉS? 53 mondatban, hogy az ítéleteket a köztársaság nevében kell kihirdetni. E szakasz eredeti cseh szövege így szól: „Rozsudky a nálezy soudů vyhlašují se jménem republiky."

6 A következőkben sorra veszem az ideiglenes alkotmány legfontosabb részeit, rendelkezéseit, mégpedig abban a sorrendben, ahogy azokat a törvény tartalmazza. A Nemzetgyűlés Az 1918. évi 37. számú törvény l.§-a értelmében a Nemzeti Bizottságot a Švehla-féle kulcs szerint 256 tagúra kellett kiegészíteni. Ezt a megnagyobbodott testületet a törvény „Nemzetgyűléssé" nyilvánította. A nevét a francia forradalom 1791. évi törvényhozó testülete, az „assemblée nationale" mintájára kapta.

7 Magyarra fordítva így hangzik az l.§ rendelkezése: „A Nemzeti Bizottság 256 tagúvá bővül oly módon és kulcs szerint, amint megalakult a Nemzeti Bizottság. Ezt a testületet Nemzetgyűlésnek nevezik." Tagjainak a száma tehát az eredetinek, az 1918. július 13-án megalakult Nemzeti Bizottságénak több mint a hatszorosára emelkedett. Közülük 40 képviselte Szlovákiát. Megjegyzem, gyakorlatilag valamennyit Vávro Šrobár „választotta", az 1911. évi választások kulcsát nem alkalmazták a szlovákiai viszonyokra is. Egyébként a magyar parlament képviselői közül két szlovák nemzetiségű vált a törvényhozó testület tagjává. Létszámának módosítására nemsokára, néhány hónap múlva, a következő esztendő elején került sor. Az ideiglenes alkotmányt megváltoztató 1919. március 11-i 138. számú törvény rendelkezése szerint a Nemzetgyűlés tagjainak a számát 270 főre kellett felemelni, a valóságban azonban csak 268 főre egészült ki. Megjegyzem, a képviselők száma az előbbi esetben sem érte el a törvény által megszabott 256 főt. Akkor is kettővel kevesebb, csak 254 volt. A Nemzetgyűlés tagjainak a száma tehát mind a két esetben kettővel kevesebbre egészült ki, mint ahogy azt a jogszabály előírta. Az eltérés összefügg az ideiglenes alkotmány 3.§-ának homályos voltával, két-két képviselői mandátum megszüntetésével (Modráček és Hudec, valamint Hlinka és Jehlička képviselők esete). A 3.§ interpretációja két ellentétes gyakorlati végkövetkeztetéshez vezetett. Nyílt kérdés maradt, hogy a mandátum a képviselőt illeti-e meg személy szerint, vagy az a politikai párté. Más szóval az a párt, amely egy tagját a Nemzetgyűlésbe küldte, megfoszthatja-e őt akarata ellenére a képviselői mandátumtól vagy nem. Az alkotmányjogi vitát a „forradalmi" Nemzetgyűlés időszakának megszűnéséig nem sikerült megoldani. A 14 új mandátumot egyébként a Szlovák Klub kapta, mert Szlovákia képviselete a Nemzetgyűlésben nem volt elégséges. Tulajdonképpen ezért kellett a képviselők számát 256-ról 270 főre felemelni. A tagok összesen 7 klubot hoztak létre. A Szlovák Klub kezdetben 40, majd 55 tagot számlált.

8 6 Ami az első és a másodfokú bíróságot illeti, azl918.évill. számú törvény megelégedett az osztrák és a magyar jogszabályok átvételével. A Legfelsőbb Bíróságot az 1918. évi 5. számú törvény Prága székhellyel hozta létre, amelyet módosított az 1919. évi 216. számú törvény. Ez a Legfelsőbb Bíróság székhelyéül Brünn városát jelölte ki. A Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság létrehozásáról az 1918. évi 3. számú törvény intézkedett. - SBÍRKAZÁK. 1918. I. rész. 3-4.; 1919. XLIII. rész. 291-292. 7 NÁRSHRREP. 17. 8 Az ideiglenes alkotmány (az 1918. évi 37. számú törvény, amelyet 1918. november 14-én hirdettek ki és lépett