Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések
Virt István: Halállal kapcsolatos szokások és hiedelmek Zoboralján
44 VIRT ISTVÁN: HALÁLLAL KAPCSOLATOS SZOKÁSOK is, hogy mennyi idős a gyászoló. Közeli hozzátartozókat legalább egy, de sokszor két esztendeig is gyászoltak a rokonok, a halott gyermekei, felesége, férje stb. Nagyszülők halála esetén általában hat hónapig kellett gyászolni, míg távolabbi hozzátartozókat (keresztszülőt, unokatestvért) egy-két hónapig gyászoltak. Gyászolás közben nem lehetett mulatságba menni, énekelni, cifra ruhában j árni, mert ha valaki a gyász előírásait megszegte, „megszólta a falu". Olyan esetre is emlékeznek Zsérén, hogy valaki nem gyászolta meg „illendően" a hozzátartozóját, és az illető is hamarosan meghalt. Ezt azzal magyarázták, hogy a korábban meghalt hozzátartozója vitte el magával, mert nem gyászolta meg rendesen. A gyász legszembetűnőbb jellegzetessége a gyászruha volt, ami lehetett „félgyászos" és „gyászos". Félgyászos ruhát távolabbi hozzátartozó halálakor hordtak, vagy a gyászidő végén fokozatosan változott át a gyászos viselet félgyászossá. Gyászos viseletet akkor vettek, ha valaki a közeli hozzátartozóját gyászolta. Teljes gyászban idősebb asszonyok napjainkban fekete ráncos szoknyát vesznek, ami elé szintén fekete kötényt („ervát") kötnek. Az ingre egy mellény kerül, amit „jupkának" hívnak. Régebben a gyászos szoknya annyiban különbözött a mostanitól, hogy a napjainkban divatos apróba szedett ráncos szoknya helyett 5 — 6 cm széles rakású szoknyát hordtak. Teljes gyászban a negyvenes évekig az ún. „festős kendőt" kötötték fel. Félgyászos viseletnél szintén jupkát vettek fel, de a szigorúan fekete szoknya felett már a „hajketős ervát" használták. Az idő múlásával enyhítik a gyászviselet szigorúságát, nagyon ügyelve arra, hogy ne vegyék fel hirtelen a cifra ruhát, mert akkor megszólják a gyászolót, hogy „de gyorsan levetette a gyászruhát". Napjainkban az idősebbek még a régihez hasonlóan gyászolnak, a fiatalabbak viszont csak jelképesen. A 20-30 éves férfiak sok esetben csak a kabátra tűzött fekete szalaggal jelzik a gyászt, a fiatal asszonyok még feketében gyászolják hozzátartozóikat. Az idős asszonyok pedig a férjük halála után már gyakran le sem vetik a feketét, életük végéig abban járnak. A gyász ideje alatt több olyan alkalom volt, amikor megemlékeztek a halottról. Lédecen volt olyan, hogy a temetést követő harmadik napon az asztalra kenyeret, pohárba vizet tettek, hogy a halott ha hazajönne, legyen mit ennie és innia. Ezt a szokást azzal magyarázták, hogy a halott lelke egy héttel a halál után visszamegy a házhoz, és olyankor ügyelni kellett arra, hogy semmi se hiányozzék neki, különben máskor is visszajöhetett volna. Pogrányban még a közelmúltban is szokás volt a halálesetet követő hetedik napon ételt készíteni és az utcáról behívott szegény embert megvendégelni vele. Megmondták a vendégnek, hogy a halottra emlékeznek, és az ő tiszteletére adják az ételt. Az ennivaló elfogyasztása után úgy köszönték meg, hogy: „Aggyon a Jóisten örök nyugodalmat!" Bodokon napjainkban is szokás, hogy a temetés után három-négy nappal újra harangoznak, és egy hónappal a haláleset után a közelebbi rokonságot újra összehívják, tort tartanak a halott tiszteletére (mint a temetés után). Zoboralja falvaiban karácsonykor mindig megemlékeznek azokról a halott hozzátartozókról, akik abban az esztendőben haltak meg. Az asztalra ugyanúgy terítenek a halottaknak is, mint az élőknek; minden ételből tesznek egy kicsit a halottak tányérjába is, „mintha ők is ott lennének". Éjféli mise előtt kis fenyőfákat visznek a temetőbe a sírokra, gyertyát gyújtanak, sokszor a fenyőfákat is feldíszítik. Több egyedül élő idős asszony mesélte el, hogy a Szentestét mindig a temetőben tölti, onnan megy az éjféli misére. Ezek a szokások azt a véleményt támasztják alá, hogy a halott lelke az első időszakban még a közelben tartózkodik, „negyven napig még nem találja meg a helyét". Ezekben a hetekben gyakran tapasztaltak olyan jelenségeket a házbeliek, amiről arra következtettek, hogy valamiért hazajött a halott lelke.
