Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések

Virt István: Halállal kapcsolatos szokások és hiedelmek Zoboralján

GYÁSZ, HAZAJÁRÓ HALOTT 45 Hazajáró halott A gyász ideje alatt (sokszor később is) jelentkezik a halott lelke, ha valamit nem megfelelően intéztek körülötte. Sok történetet tudnak mesélni a helybeliek azokról az esetekről, amikor valaki nem békült ki a haragosaival, és ezért visszajárt a lelke, nem tudott mgnyugodni. A házban hallható furcsa zörgésekről, az ajtó váratlan kinyílásáról arra gondoltak, hogy a halott járkál a házban — ilyenkor igyekeztek megtalálni ennek az okát. Szinte természetesnek tartották, ha a fiatal asszony lelke „zörgött" a házban, rá azt mondták, hogy a gyerekéhez jár haza, hogy megszoptassa. Az elbeszélők szólnak arról is, hogy ilyenkor hallani lehetett, hogy szopott a gyermek, és közben elnehezedett a bölcső annyira, hogy meg sem lehetett mozdítani. Több esetben a halott csizmájának a kopogását, a lépteit halották a házban, mert „valamit keresett, valami hiányzott neki". Ezekben az esetekben a házbeliek igyekeztek megtudni, hogy miben szenved hiányt a halott, ha megtalálták a keresett tárgyat, akkor kivitték a temetőbe és beásták a sírjába, és „többet nem álmodtak vele". Ha nem tudták meg, akkor misét fizettek a halott lelkéért, hogy megnyugodhassék. Az sem volt ritka, hogy a halottal álmodtak a házbeliek, és így tudták meg, hogy valamit nem adtak oda neki, hiánya van a halottnak. A halott hozzátartozói igyekeztek megszüntetni azokat az okokat, amelyek miatt szerintük hazajárt a halott lelke. Gyakran misét fizettek érte, máskor ételt adtak a szegényeknek. Vicsápapátin olyan esetről meséltek, amikor egy férfi nem adta meg a végső tisztességet a feleségének, és ezzel magyarázták azt, hogy mindig zörgött valami a házban, „hazajárt az asszony". Idősebbek azt a tanácsot adták, hogy vendégelje meg a koldusokat, akkor megnyugszik a felesége, de a koldusok sem fogadták el tőle az ételt, mondván, „amit a feleségével csinált, azért szenvedjen." A legtöbb esetben az éjszaka járó bakterok mesélték a falubelieknek, hogy látták a halottakat hazamenni, „olyanok voltak, mint életükben, rendesen látták őket." Ezeknek a történeteknek sokszor az adta meg a hitelét, hogy a bakter nem is látta a halottat a ravatalon, mégis elmondta, hogy milyen ruhában volt. Pogrányban látták a bakterok hazajárni azt a fiatal asszonyt, aki gyermekével halt meg, „ment az utcán, és a gyermek ott botlogált a lábai között". (Pogrányban a csecsemőt a koporsóba tették az anyja lábához.) A másoktól hallott, vagy a saját tapasztalatokon nyugvó történeteket legtöbbször olyan alkalmakkor mesélték egymásnak a falubeliek, amikor a körülmények is „kedvezőek" voltak: éjszaka a fosztóban, vagy virrasztáskor, halotti toron, karácsony este a halottakra emlékezve stb. Ezek az alkalmak egyre inkább megszűnőben vannak, egyre kevesebb a csoportosan végzett munka, ahol beszélgetésekre is van lehetőség. A virrasztásokon, halotti torokon sokszor idegenek is vannak, ami összefügg a házassági kapcsolatok kiszélesedésével, és az idegenek, főleg a városiak előtt kevésbé beszélnek ilyen témákról. A különböző szokások, mint láttuk, részben továbbra is fennmaradtak, más részükre már csak a múltból emlékeznek. A tapasztalt jelenségek és azok magyarázata sok esetben adott segítséget a közösségnek és ezen belül az egyénnek egyaránt. Ezeket az ismereteket nem egy esetben azzal veti el a fiatalabb korosztály, hogy a jelenség igazi okát véli tudni. Zoboralján azt is tapasztalhatjuk, hogy egy közösség gondolkozására jellemző kapcsolatok megváltozott formában is a fiatalabb korosztály tulajdonává váltak azzal, hogy szüleik, nagyszüleik gondolatait, gondjait nem utasították el. A múlt tapasztalatainak ismerete, a kor követelményeinek megfelelő változása, továbbvitele nem feltétlenül jelenti a múlt elvetését. Zoboralja magyar falvainak lakói csak úgy őrizhetik meg sajátos helyzetüket, hogy vigyáznak gyönyörűséges nyelvükre, tárgyi és szellemi kultúrájukra, melyet őseiktől nem elhagyható hagyatékként kaptak, hanem a felszínen maradás mentőöveként.