Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések

Vadkerty Katalin: Mezőgazdasági termelés az Andrássyak krasznahorkai uradalmában az 1848-1867-es években

NAPSZÁMOSOK, TISZTVISELŐK 109 lehetőséget a kommenciós állattartásra. Az uradalom azonban engedélyezte a saját takarmányozású állattartást. A cselédek zöme a kommenciós földeken termelt takarmánnyal tartott háziállatokat, leginkább tehenet, így biztosította a családja élelmezését, s bizonyos készpénzt. Ez volt az a lehetőség, ami nemegyszer a cselédsors vállalására késztette a szegényparasztok gyermekeit. Az uradalmi előírások a kommenciós ruhadarabokat „kopási időtartam" szerint osztályozták. Az arra jogosultak évente kaphattak csizmát, inget, mellényt, ujjas mellényt („szűrt"), kék posztóból készült nadrágot, kétévenként fekete posztónadrágot, nyári felső vászonnadrágot, nyári dolmányt és gubát, háromévenként ködmönt és köpenyt. „Bevett szokás szerint" a számadó juhászok, az uradalmi gazdák és a főbéres az 1858-ban 1 — 2 pár cszizma, 1 ujjas mellény, 1 nadrág és egy ködmön ellenértékét kapták. A béresek 2 pár csizma és 1 ködmön, a kisbéres 1 pár csizma pénzbeli értékét vette át, ez pénzben 35, 22, illetve 6 forintot tett ki. Az uradalomban a béresgazda vezetése alatt általában 10 béres és 4 albéres (vagy napszámos) dolgozott. A birkások három bojtárral, egy kisbojtárral, s a nyári legeltetési időben egy sereghajtóval dolgoztak. A juhászatok vezetői a bojtárokat élelmezték is, erre külön kommenciót és bojtáronként 20 forintot kaptak az uradalomtól, s a rájuk bízott nyáj minden 10 darabja után joguk volt egy juh tartására. Az uradalmi bognármester a szakmájába vágó javításokra szerződött, de készített kisebb kádakat és más faedényeket is, valamint a szeszgyár számára hordókat. Ha a munkát egyedül nem tudta elvégezni, segítséget kérhetett, „amit az uradalom külön fizetett". Idegenektől nem fogadhatott el megbízatásokat, de ha az uradalomnak a szerződésben meghatározott mennyiségen felül pl. hordókat készített, akkor egy-egy „nagyhordóért" 30, illetve 45 krajcárt kapott. A kovácsmester feladata is a javítás volt, de át is alakított szerszámokat, és újakat is készíthetett. Munkáját szigorúan ellenőrizték. Az általa átvett vasat beírták a „munkakönyvébe", s a „késztermékeket csak a hitelesítés után adhatta le".

4

2 A tisztviselők jövedelme is megfelelt az országos átlagnak. Az uradalom tulajdonosa itt is „megjutalmazta" a személyi felelősséget. Pl. a jószágigazgatónak juttatott készpénz több mint háromszorosa volt az alkalmazotti hierarchiában őt követő gazdasági felügyelő és a tiszttartó készpénzben kapott fizetésének. Ez az eltérés a kommenciónál már alacsonyabb, a gabonajuttatásnál 50% körül mozog, de a többi juttatás közötti különbséget kiegyenlíti a gazdasági felügyelő és a tiszttartó közel 40%-kai magasabb földhasználata. Az uradalom szolgálatában megöregedett tisztviselők, ill. özvegyeik és fiatalkorú gyermekeik nyugdíjat, nevelési ösztöndíjat kaptak. Az 1850-es években két tiszttartó özvegye kapott nyugdíjat. Mindketten „holtiglan élvezhették a szabad lakást". Egyikük — kérése szerint — évente „teljes természetbeni juttatást kapott" és 100 forintot, a másik özvegy 250 forintot és csökkentett kommenciót vett át. A fiatalkorú árváknak ösztöndíjat utaltak ki. Annak a tanulónak, aki a mezőgazdasági pályát választotta, s hajlandó volt az uradalomban dolgozni, teljes egészében fedezték a tanulmányi kiadásait. Ennek fejében a nyári szünidőben az uradalomban gyakornokoskodott.

4

3 Az uradalom tisztviselői kara elégedett volt. A cselédek hangulatáról aránylag keveset tudunk. Az uradalmi ügyész 185 l-es feljegyzése szerint az úrbériség eltörlése utáni „remények 1848 júniusában megmozdították" a krasznahorkai uradalom zselléreit, megtagadták a munkát és a más jellegű kötelességek teljesítését. „A rend azonban gyorsan helyreállt, hisz enniök kellett" — írja az ügyész. Úgy véljük, hogy ebben a gyors visszavonulásban jelentős szerepe lehetett az uradalom 4

2 ŠOAL AKh 71/1 1851; 73/4 1851. 4

3 ŠOAL AKh 74/4 1852.