Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések
Vadkerty Katalin: Mezőgazdasági termelés az Andrássyak krasznahorkai uradalmában az 1848-1867-es években
108 VADKERTY KATALIN: AZ ANDRÁSSYAK KRASZNAHORKAI URADALMA a behordás idején — naponta 2, ill. 1 dl pálinkát kaptak. A napszámosok a „maguk kosztján éltek". 3 7 A korabeli szakirodalom szerint egy napszámos férfi koszt nélkül, de pálinkával a tavaszi munkák idején 18—20, nyáron 30, a betakarítási és őszi munkákért 36—40 krajcár napszámot kapott. Ugyanezekben az időszakokban a nők 8 — 10, 16—18, ill. 16—28 krajcárért dolgoztak. A napszámon kívül pálinkát is kaptak. A krasznahorkai uradalom napszámbérei ugyan magasabbak ezeknél az országos átlagoknál, de úgy véljük, hogy egyheti nyári napszámbér nem elegendő az általánosításhoz. 3 8 Az uradalomban alkalmazott napszámosok számáról nincs közvetlen adatunk. Tudjuk viszont, hogy a számvevőség 1857-ben 2900 forintot fizetett ki a napszámosoknak. Ha a férfi és a női napszámosok átlagbérét 40 krajcárnak vesszük — hisz zömmel a vegetációs időben dolgoztak —, akkor ez az összeg 7250 napszámnak felel meg. Mivel jelentős volt az alacsonyabb bérért dolgozó nők és fiatalkorúak száma, az évi napszámok száma elérhette a 9000-et. 3 9 Az uradalmi cselédek bérezése hosszú évtizedeken keresztül szinte semmit sem változott. Lakásból, természetbeni ellátásból és készpénzből tevődött össze. Az 1850—1860-as években — országos átlagban — a béresgazda, illetve az első béres fizetése mintegy kétszerese volt a szekeres béresekének és a kocsisokénak. A számadó gulyás körülbelül annyit kapott, mint a béresgazda, de a számadó juhász ennél valamivel többet keresett. A cselédek a bérek 7—25%-át készpénzben kapták meg, és a többit természetbeni juttatásként. A béresek és a kocsisok természetbeni fizetése a következő volt (az alsó és a felső határokat ismertetjük): 10—15 q gabona, 1 mérő főzelékféle, 12—15kg só, 20—25kg szalonna, ugyanennyi hús, 1 pár csizma, 1 pár fejelése, 1—2 bocskor, 1—3 marhatartás, 1—3 hold föld és szabad tüzelés. A cselédkommenciók szinte uradalmakként változtak. 4 0 A krasznahorkai uradalom alkalmazottainak és cselédeinek a fizetését az 1848 —1858-as évek ma már csak töredékeiben fellelhető szerződéseiből és bérlistáiból állítottuk össze. 4 1 (II. táblázat). Ha a krasznahorkai cselédek fizetési adatait összehasonlítjuk az országos átlaggal, azt tapasztaljuk, hogy az uradalmi átlag az országos felső határ felé közeledik, s a jövedelmek beosztás szerinti eltolódása végeredményben megfelel az országos szokásoknak. Az esetleges jelentősebb különbségeket, pl. a nemesjuhászat számadójának magasabb jövedelmét a fokozott felelősség, az uradalom kiemelt juhtenyésztése indokolja. A kommencióban nem szerepel a cselédség élelmezésében fontos szalonna. Ez érthető, hiszen az uradalom nem foglalkozott sertéstenyésztéssel. Helyette vajat adott, s több beosztásban bort. A kommenciós szántó nagysága alaposan elmaradt az országos átlagtól, mert az uradalom területének nem egész 7%-a volt csak szántó. A cselédség csökkentett állattartásának — pl. a béresek nem kaptak erre lehetőséget — is a legelők nem egészen 4%-os részaránya lehetett az oka. A cselédek kommenciós állattartására és ruházatára nem találtunk átlalánosítható bizonyítékokat. Tudjuk, hogy a számadó juhászok 2 tehenet, 2 sertést és 4 malacot tarthattak, míg a dernői gazda 1 tehénre, 2 sertésre és 4 malacra, a csetneki gazda, a főbéres és a szeszfőző mester már csak 1 tehénre vehetett fel kommenciót. Ezekből az utalásszerű adatokból arra következtethetünk, hogy a cselédeknek — korabeli szóhasználattal: szolgáknak — csak töredéke, csak a vezetői rétege kapott 3 7 ŠOAL AKh 78/6 (Heti jelentés 1857. júl. 12-19). 3 8 GALGÓCZI, K.: MagyaroStatist. 184. 3 9 ŠOAL AKh 69/6 1849. 4 0 VÖRÖS A.: MagyMezg. 72. 4 1 ŠOAL AKh 69/1 1849; 73/4 1851; 78/6 1857; 79/2 1858.
