Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések

Vadkerty Katalin: Mezőgazdasági termelés az Andrássyak krasznahorkai uradalmában az 1848-1867-es években

106 VADKERTY KATALIN: AZ ANDRÁSSYAK KRASZNAHORKAI URADALMA a bérleti díjakat negyedévenként fizették, feltételezzük, hogy az évi bevétel elérte a 24 000 forintot. Az 1848-at követő évtizedben a nagybirtokok zöme a malmok eladásából jutott pénzhez. Az Andrássyak krasznahorkai uradalmában nem találtunk malomeladási szerződéseket, erre vonatkozó utalásokat sem. A malmok megtartását bizonyítja az az 1858-as jelentés is, amely a bérlőktől a bérlet keretében beszolgáltatott nagyobb lisztmennyiségről tudósít. Ebből a lisztből lett — amint említettük — szeszgyári nyersanyag. Az uradalmi melléküzemek közé kell sorolni az 1848 előtt épült téglaégetőt és az 1851-től üzemeltetett tetőcserépgyártó üzemet is. Ezek haszna közvetett volt, jelentősen csökkentette az építkezések önköltségét, s lehetővé tette a korszerű építkezést.

3

0 A nagybirtokok munkaerő-ellátásában a cselédeké volt az elsőség. A korabeli mezőgazdasági üzemtan szerint 100 kat. hold megműveléséhez a határhasználat jellege szerint 3—7 állandó cselédre volt szükség. A külterjes művelésnél 3—4, a belterjesnél 6—7 cseléddel számoltak. Ha a krasznahorkai jószágigazgatóság tiszteletben tartotta az üzemtan ajánlatát, akkor az uradalomban 45—60 cseléd dolgozhatott.

3

1 A cselédekben nem volt hiány, kevés volt viszont a szakképzett munkás. 1850-ben pl. a jószágigazgatóság hirdetéssel keresett „birkásokat", többek között a juhtenyésztéséről híres Nyitra vármegyében, de felvetődött a morvaországi „toborozás" lehetősége is.

3

2 A cselédek az egész éven át tartó munkákat végezték, pl. az állatgondozást, s aránylag kevés időt töltöttek növénytermesztésben. A növények gondozását alkalmi munkásokkal, napszámosokkal végeztették. Az uradalom már az 1840-es években is rendszeresen foglalkoztatott napszámosokat. A jószágigazgatóság az 1850-es évek elején a közeli környék szegény- és kisparasztjait „készpénzfizetéssel buzdította" a munkavállalásra. Napszámosban nem is volt hiány.

3

3 A kor szokása szerint a napszámosmunkákat két minőségi csoportba osztották. Az elsőbe soroltakat általában férfiak végezték. Az ő feladatuk volt pl. a trágyahordás és -kiszórás, szénakaszálás és -behordás, szántás, vetés, aratás, cséplés, mint pl. 1849-ben a „borsónyúzás" (cséplés) is, a vetőmagtisztítás, valamint minden építkezéssel és meliorációval összefüggő munka. A nőket és a fiatalkorúakat általában kapálásnál és az aratási munkáknál alkalmazták. A burgundiát napszámosokkal műveltették, de a burgonyaművelésbe bekapcsolták a cselédasszonyokat is.

3

4 Majorsági belső munkákra először 1857-ben vettek fel napszámosokat, akik fuvaroztak, dolgoztak a szeszgyárban, s szükség esetén segítettek a juhászaiban is.

3

5 Arra a kérdésre, hogy a munkaadók mennyi munkát követeltek meg egynapi napszámért a Gazdasági Lapok ad választ a „Mennyi munkát végezhet egy munkás naponként" c. cikkében. A közölt adatok országos érvényűek, de joggal feltételezzük, hogy a vizsgált uradalom cselédei és napszámosai sem dolgoztak kevesebbet.

3

6 3

0 ŠOAL AKh 68/2 1848; 78/6 1857/1,4; 79/2 1858; 82/6 1860. ŠOAL AKh IV. Tervrajzok, térképek. 90; A 95. Ditz, H.: M agy Mezg. 399. 3

1 VÖRÖS ANTAL. MagyMezg. 71. 3

2 ŠOAL AKh 7I/I 1850. 3

3 ŠOAL AKh 71/1 1850. 3

4 ŠOAL AKh 61/1 1849. 3

5 ŠOAL Akh 78/6 1857/3,4. 3

6 GazdLapok 1851.90. Aprítás 5 mázsa Árokásás (2 láb széles, 2 hüvelyk mély) 75 láb Aratás sarlóval 1 /4 -1 /2 hold Ásás ásóval 16 öl