Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések

Vadkerty Katalin: Mezőgazdasági termelés az Andrássyak krasznahorkai uradalmában az 1848-1867-es években

102 VADKERTY KATALIN: AZ ANDRÁSSYAK KRASZNAHORKAI URADALMA .ca I"'— f^f r'íyw SjyC* ti J m ' P-' f~+-1' i" i " í r f v4 krasznahorkaváraljai Gombásmajor tervrajza a XIX. század, első feléből: 1. béreslakások, 2. a béresek kertje, 3. pajták, 4. juhistálló, 5. magtár, 6. gazdasági udvar, 7. a juhászat udvara Az 1850-es évek kezdetén az uradalom juhállománya nemesített és magyar juhászatokra oszlott, amelyekben közel 5000 állatot tartottak. 1848-ban a 3091 kosból 2175 volt a nemesített, vagyis 70 %. Az uradalomnak három juhászata volt, mint a krasznahorkaváraljai, a dernői és a hárskúti. A jószágigazgatóság fokozott figyelemmel kísérte a juhállomány növelését, ahogy írták, felfuttatását, „s bárhonnan is szereztessék a pénz, a kellő összeget elő kellett teremteni". Ez a törődés jellemezte a tartás minden fázisát. A juhokat nyáron a legelőkön tartották, de kőből épített, s 1852-től már cseréppel fedett ólakban éjszakáztak. A téli istállózás idején is több órát töltöttek friss levegőn. A téli takarmányuk zab, réti széna, lóhere, lednek és tavaszi szalma volt. A napi takarmányozási rendjük a következő volt: reggel vegyes széna, az itatás után állatonként 1/4 icce zab, délben széna, este tavaszi szalma. Nyáron a széna egy részét zöldtakarmánnyal helyettesítették, mert ekkor is jelentős volt az istállózott állatok száma. Hágatás idején pl. nem engedték ki őket a legelőre, de naponta több órát tölthettek a szabadban, az istálló közvetlen közelében, elkülönített helyen. Az ellés előtti két hétben a „fias anyákat" sem engedték ki. Ezek a napi takarmányadag egyharmadát céklában kapták, mert ez a tapasztalatok szerint növeli a tejhozamot. A bárányok reggel és este zabot és zöldtakarmányt kaptak. A legeltetett juhoknak is adtak napi két-három font zöldtakar-