Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések
Vadkerty Katalin: Mezőgazdasági termelés az Andrássyak krasznahorkai uradalmában az 1848-1867-es években
ÁLLATTARTÁS, LEGELŐK 101 Általános volt a szeszgyári moslék és a széna együttes alkalmazása, de a hizlalásra kiemelt ökröknél jelentősen megemelkedett a moslék napi átlaga. A krasznahorkaváraljai gazdaságban 1850-ben 16 „kimustrált ökröt" hizlaltak. Ez megfelelt a kor általánosan bevett szokásának, amikor is az őszi munkák befejezése után az ökrök egy részét felhizlalták, és eladták. A hizlalás általában három hónapig tartott. Ezeket az állatokat az uradalom „igen jó pénzen" értékesítette. 2 2 A tejfeldolgozásról és -értékesítésről nem maradtak fenn adataink, de feltételezzük, hogy jelentős mennyiséget adhattak piacra, mert a gazdasági vezetés jelentései gyakran foglalkoznak a tej hozammal és a növelés lehetőségeivel. Az uradalom dernői fajtehenészetének — korabeli terminológiával „csírászatának" — az 1849 —1852-es években elért eredményeiről a Gazdasági Lapok 1853-as évfolyamában olvashatunk. A jelentés sorszámozza az állatokat, s mindegyiknél közli a fejési napok számát és a tejhozamot. A literre átszámított eredmények a következők: Év Állatok száma Tej hozam összesen (liter) Tejhozam 1 tehén évi átlaga 1849 22 18 737,70 851,71 1850 22 19 238,05 874,45 1851 19 16 454,15 866,00 1852 17 12 159,40 810,62 Az eredmény nem a legjobb, de tisztességesnek mondható. 2 3 A gabonatermelésre beállított és jelentős hegyi legelőkkel rendelkező nagybirtokokon a juhtenyésztésnek már évszázados hagyományai voltak. A feudáüs nagybirtokon ugyanis a jobbágyok szalmatizedeit a juhok igen jó eredménnyel hasznosították. A juhtenyésztést a textilipar szükségletei által diktált piaci kereslet támogatta. A textilgyárak az 1830-as években a jobb minőségű gyapjút keresték, s ennek következtében megváltozott a juhtenyésztés iránya is, megkezdődött a nemes fajták tartása. A jobbágyfelszabadítás után a juhtenyésztésben bizonyos átmeneti megtorpanás tapasztalható, de ezt a 2—3 évig tartó „tétovázást" újabb fellendülés követte. A gyapjúleadás (időben) ugyanis igen jól kiegészítette a birtokosok bevételét, különösen a gabonából származó bevételeket. A gyapjúeladási szerződéseket már decemberben megkötötték, s a szerződő birtokosok előleget vehettek fel a lekötött gyapjúra. A szállítás júniusban volt esedékes, amikor a gyapjúkereskedők kifizették az előleg és a végösszeg közötti különbséget. így a tőkében nem dúskáló birtokosok olyan időben jutottak pénzhez, amikor a régi gabona ára már elfogyott, s az új még le sem volt aratva. Gömör vármegyében a juhtenyésztés már évszázadok óta a legjövedelmezőbb mezőgazdasági tevékenységek közé tartozott. A tágas hegyi legelők és tarlók jó tartási lehetőségeket biztosítottak a juhoknak, trágyájuk pedig feljavította az itteni hideg, agyagos talajt. A juhtenyésztés az Andrássyak krasznahorkai birtokán is jövedelmező volt. A korszerű, nemesített fajták tenyésztését még 1832-ben megkezdték, s a spanyol-negretti fajtát honosították meg. A feljegyzések szerint a „fajtiszta" állatokról származási könyvet vezettek be, de ezek a nemesi levelek az idők folyamán elkallódtak. 2 2 ŠOAL AKh 80/6 1861/61. 2 3 Gazdasági Lapok 1953. 47.
