Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések

Vadkerty Katalin: Mezőgazdasági termelés az Andrássyak krasznahorkai uradalmában az 1848-1867-es években

100 VADKERTY KATALIN: AZ ANDRÁSSYAK KRASZNAHORKAI URADALMA területeket a közeli Pancsa-patak vizével öntözték. Az 1860-as évek elején újabb terveket dolgoztak ki a vadvizes, s csak száraz időben használható rétek feljavítására, mert „az itt termett szénát a marhák igen szeretik". Anyagilag komolyabb befektetést igényelt az ún. savanyú rétek feljavítása. A kérdéssel foglalkoztak, de a vizsgált időszakban még a terveket sem dolgoztatták ki. A jószágkormányzóság szerint ez a munka nem lesz jövedelmező, mert a befektetés még évtizedek múlva sem térül meg.

2

0 A korabeü mezőgazdasági termelés egyik kulcskérdése a gabonakonjunktúra következtében „túlértékelt" gabonatermesztés és az állattenyésztés közötti „helyes arány" megteremtése volt. A szakirodalom fenntartások nélkül vallotta ezt a tételt, s az állattenyésztésen belül a „marhatartás pótolhatatlanságát" hangsúlyozta. Minden birtokkategória esetében valós volt az a tapasztalat, hogy a korszerű istállózással tartott marhatenyésztés jelentősen emeli a gazdaság jövedelmét. A marhatartás közvetlen haszna a tejtermékek, illetve a hízott állatok piaci értékesítéséből származott, de ebbe a csoportba sorolták a jármos ökrök munkáját is. A vizsgált időszakban a mezőgazdasági munkák zömét jármos ökrök végezték. Jelentőségüket bizonyítja, hogy a piaci értékük általában 20%-kai is meghaladta a hízott ökrökét. A marhatartás közvetett haszna a növénytermesztésben mutatkozott meg, amikor is az istállótrágya felhasználása következtében emelkedett a terméshozam. A korszerű marhatartást a tehetősebb nagybirtokok már az 1830-as években bevezették. Ez az istállózás meghonosítását és gyengébben tejelő hazai és tájfajták fokozatos lecserélését jelentette. A magas tej hozamú, leginkább Svájcból behozott faj állatok beszerzése és tartása igen költséges volt. A szakértelem mellett korszerű istállók építését és a takarmányozási szokások megváltoztatását követelte meg. A faj állatok ára is magas volt. A krasznahorkai uradalom egy darab svájci tehénért 230—250 forintot fizetett, s például 1848—1851 között egy darab „közönséges marháért" átlagban 120 forintos bevételt könyvelt el.

2

1 Az uradalomban 1848-ban a marhatartás már jelentősnek mondható eredményekre támaszkodhatott. Ismert volt az uradalom hosszúréti svájci tehenészete. Az egyik jelentésből arra következtethetünk, hogy itt 1848 előtt nagyobb számú állatot tarthattak, mert — ahogy a jelentés írja — „1848 őszén csak 6 tehén, 1 bika, 4 fiatal üsző és 1 bikabornyú maradt az istállóban". A jószágigazgatóság is csak ennyi állat számára biztosította a takarmányt. A következő rendelet szerint növelni kell a svájci állomány számát. 1857-ben már 21 állatot kezeltek, s az állomány 80%-a fiatal „elleni képes tehén" volt. Az uradalom a jövedelmező svájci tehenészet mellett hazai fajtájú ún. „magyar" teheneket is tartott. Az 1850-es évek kezdetén ezeknek a tartását is korszerűsítették, s áttértek a rendszeres istállózásukra. A jószágigazgatóság véleménye szerint „a káros tehéntartást be kell szüntetni". A hosszúréti tehenészetből az alacsony tejhozamra hivatkozva eladtak 11 tehenet, s csak 6 tehenet és 1 bikát tartottak meg. A tehenészet 17 tehene egy év alatt 11 024 1 tejet, vagyis átlagban 648 liternél valamivel több tejet adott. Az utánpótlást saját tenyészetük szaporulatából biztosították. Évente egy üszőborjút, háromévenként egy bikaborjút tartottak meg. A szaporulat többi darabját eladták. A számos ökröket külön istállókban tartották. 1848-ban 27 darabot tartottak nyilván. A takarmányozási szokásokat a töredékes adatokból a következőképpen egyesítettük. 2

0 ŠOAL AKh 71/1 1848; 73/4 1850; 78/6 1857/4 és 1857 16/1; 102/3 1850. HUNFALVY J.: GömörKishont. 222. 2

1 ŠOAL AKh 68/2 1848; 76/6 1855; 78/6 1857/2. HUNFALVY J.: GömörKishont. 207; 222. VÖRÖS A.: MagyMezg. 110.