Új mindenes gyűjtemény 8. 1989 – Társadalomtudományi értekezések

Vadkerty Katalin: Mezőgazdasági termelés az Andrássyak krasznahorkai uradalmában az 1848-1867-es években

TAKARMÁNYTERMESZTÉS, RÉTMŰVELÉS 99 A dernői káposzta- és kenderföldek 1852-ben Az 1850-es évek gabonakonjunktúrája megkörnyékezte a nagybirtokokat is, s itt is sok jó rétből lett búzaföld. Az Andrássyak vizsgált uradalmában a korszerű rétművelés már a XIX. század első felében meghonosodott. A folyamat a rétek összeírásával és osztályozásával kezdődött. Az első osztályú rétek közé sorolták a krasznahorkaváraljai-völgyi réteket, a dernői és a hosszúréti hegyi legelők egyes déü fekvésű részeit. Ezeket a réteket — már a jobbágyfelszabadítás előtt is — „fizetett munkaerővel" dolgoztatták meg, de még a gyengébb minőségű réteket sem műveltették jobbágyokkal, inkább részben kiadták. Az elmondottakból egyenesen következik, hogy a jobbágyfelszabadítás a rétművelésben sem jelentett számottevő törést. Az intenzív rétművelés folytatódott, s az 1850-es évek második felében felgyorsult. 1857-ben az uradalom 611 holdnyi rétjének a zömét már belterjesen művelték, bár nem mindenütt egyforma intenzitással. Milyen volt az uradalom rétművelési technológiája? A tavaszi munkákat tisztítással kezdték, amit a talaj vasboronás fellazítása követett, majd — szükség esetén — a fűvetés. A fűhozam növelése érdekében a krasznahorkaváraljai Rák-patak partján fűiskolát alapítottak, ahol tizenkét, zömmel „külhoni" fajtával kísérleteztek, s keresték a helyi viszonyoknak legjobban megfelelő fajtákat. A meliorációs rét javítási munkálatok is az 1840-es évekig nyúlnak vissza. Ezek folytatásaként 1850-ben elkészítették a dernői ún. „középső rétek" lecsapolási tervét, de ezt a „közbejött fontosabb munkák következtében" csak évekkel később valósították meg. 1857-ben a krasznahorkaváraljai határ vizes rétjeit és szántóit szárították ki, de nem az általánosan alkalmazott nyüt árkolással, hanem alagcsövezéssel. Megoldották a száraz rétek öntözését is. A krasznahorkaváraljai