Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Közlemények - Gáspárné Batta Jolán- Dániel Csilla- Káplóczky Bea: A gyermek helye és feladatai a kéméndi családban

egyezséget nem kötöttek. A libapásztor minden reggel kapott vagy kalácsot, vagy szalonnát, kenyeret a gazdáéktól. Az egyezség lejárta után - szeptember elején fizetséget kaptak a lányok (pár koronát). Ezen a pénzen vettek kendőt vagy kötényrevalót, szoknyát maguknak. A fiúk kanásznak, bojtárnak szegődtek a faluban, esetleg a szomszédos Barton. A kanász disznókkal járt ki a Garam mellé, ott legeltek, túrtak az állatok. A kanászt kondásnak is hívták. Aki kanásznak jelentkezett, annak április elejétől hideg őszig kellett kihajtani naponta. A juhászok szívesen fogadtak maguk mellé bojtárt. A juhász és a bojtár egymás között, szóban egyezett meg a fizetségben; írásbeli szerződést nem kötöttek. Volt, aki kisbirkát kapott, mikor kiszolgált, volt, aki pénzt. A bojtár 60-70 juhot legeltetett, kutyája segítségével. Este az akolba terelte az állatokat, összeszedte őket, ha esetleg elbolyongott valamelyik. Tavasztól őszig voltak az akolban a juhok - ez idő alatt a bojtár éjjel is vigyázott a juhokra. Átlagosan 12 éves kor után, mikor már nem volt kötelező iskolába járni, a gyerek teljes értékű munkaerővé vált. 13-14 éves lányok már markot szedtek, kenyeret dagasztottak, sütöttek, szőni-varrni tanultak, kisebb testvéreikről gondoskodtak, az egész családnak főztek, megtanultak fejni, tömni, lovat befogni, disznót etetni... A lányok örültek, ha eldicsekedhették, hogy t ők már gyúrni, sütni stb. tudnak. Gyakori volt, hogy a 14-15 éves lányok télen elmentek szolgálni Pestre (sőt még Párizsba is), pénzt kerestek maguknak, amiből piros csizmát vettek, és otthon egy éhes szájjal kevesebb volt. A fiúk közül nagyon kevesen tanultak mesterséget, munkaerőre főleg a földeken volt szükség. Ha a szülőknek nem volt földjük, akkor a fiúk elszegődtek kanásznak, vagy juhokhoz bojtárnak, nemegyszer a faluhatáron túlra is. A szolgalegények egy évre vállaltak munkát, a gazda földjét művelték, lovakkal dolgoztak, az állatokat gondozták. 15 éves fiú már aratott az apja mellett, külön marokszedője is volt. Azok a fiúk, akik szakmát tanultak, 12 évesen a mester inasává váltak, Leggyakoribb szakma volt a cipész, asztalos és a kovács. Négy évig voltak inasok, de ebből az első két évben a mester szolgálói voltak, miközben a tanulást úgy kellett ellopni, ellesni a mestertől, mikor az dolgozott. Az inasévek letelte után segédek lettek. A felszabadulást megelőző években a 12-13 életévét betöltötteknek tehát véglegesen lezárult a gyermekkor, nemre való tekintet nélkül. A gyerek a család termelőmunkájában való részvétele alapján - teljesértékű munkaerővé vált. 3. Az iskolás korú gyermek játékai Kéménden Amint a fentiekből is láthattuk, az iskolás korú gyermek napirendje három fő szakaszból áll. A legfontosabb részt a háztartásban végzett munka, valamint a földeken nyújtott segítség képezte. Másodlagos volt az iskola, amely csak kötelezővé tétele után vált mindennapossá. Az iskola és otthoni kötelességeik elvégzése után kedvükre játszhattak a gyerekek. A tágasabb tereken, utcákban játszóhelyek alakultak ki, ahová általában csak a környékbeliek jártak. Fiúk-lányok együtt játszottak, ritkán különültek el egymástól. Általában csak a durvább játékokból maradtak ki a lányok, mint pl. a parittyázás vagy a csülközés. Hétköznaponként a délutáni órákban (az iskola után) az esti harangszóig tartózkodhattak az utcán a gyerekek. Ilyenkor a legkülönfélébb játékokat 109