Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Tanulmányok - Méry Margit: Az Alsó-Garam mente népviselete

ból otthon varrtak. Kék Vagy piros szegője volt, g alannyal kötötték össze. A második világháború utáni években kezdett tért hódítani a szandál vise­lése. A viselet alkalmai és korosztályok szerinti megoszlása Az eddigiekben a kurtaszoknyás viselet egyes elemeinek a történetiséget is figyelembe vevő bemutatását kíséreltük meg. A továbbiakban a viselet funkciójához, a viselési alkalmakhoz közlünk adalékokat. Ez a módszer természetszerűleg bizonyos ismétlődéseket eredményez, de ez az áttekinthető­ség kedvéért, úgy érezzük, megengedhető. Pályáskor Már a pólyás korú gyermeknél is megkülönböztették a hétköznapi, ünnepi, a téli és a nyári alkalmakat. Az újszülött gyermek alapruhadarabja a kis ing volt, amit télen-nyáron viselt. Ehhez 2-3 hónapos koráig a köldökfásli, a pelenka és a süsü tartozott. Az így felöltöztetett gyermeket bepólyálták és a bölcsőbe helyezték. Keresztelőre és ünnepi alkalmakra a fehér pólyaván­kusha tették, fehér réklit és világos színű süsüt tettek a fejére. Nyáron tacskakendőbe csavarva vette a karjára és vitte magával az anya az így felöltöztetett gyermeket. Télen a pici gyermeket nem igen vitték ki, de ha mégis, akkor a fejére tették még a bundás vagy fodros süsüt, és meleg kendőkbe csavarták. Otthoni munkáknál is szerették tacskakendő be csavarni a gyereket, mert így nem érezték a terhet, és a kezük is szabad volt. Ter­mészetesen ilyenkor a mosottabb, kopottabb tacskakendőket használták. Mezei munkákra a pici gyermeket magukkal vitték, útra tacskakendőbe csavarva, a mezőn pedig felállították a háromlábat, és ráakasztották a hozzá tartozó vászonlepedőt, az ún. ringőt, ebbe helyezték a gyermeket. A karon ülő gyermekre már a réklicskét is ráadták. A pólyáskor kb. egy évig 'tartott, attól függően, hogy milyen évszakban töltötte be a gyermek az egy évet. Ebben a korban nem nyírták, és nem fésülték a hajukat. Kisgyermekkot A kisgyermekkor a pólyáskor után kezdődik, és az iskoláskorig tart. Az első gyerekek úgy öltöznek, mint az 5-6 évesek. Ennek a kornak a leg­jelentősebb ruhadarabja a mellesszoknya, amelyhez mindig ing tartozik. A fiúknak fiús, a lányoknak lányos. Nyáron hétköznap a fiúk ehhez tollas kalapot, a lányok farkassüsü t kapnak. Ezzel a három ruhadarabbal fel is vannak öltöztetve. Ünnepekre a szebb, kíméltebb mellesszoknyát, újabb inget vesznek fel. A kislányok nyakába fodrot tesznek, és a mellre az előre maslira megkötött szalagot. Tavasszal és ősszel ehhez jön még a tutyi, vagy ünnepi alkalmakkor a lányoknak a piros vagy kék bárzsonycipő. Télen fiúkra és a kislányokra is alulra a kezeslábast, trityit adták, majd az inget. Erre jött a kis kaca, végül a mellesszoknya. Ha bent a házban voltak, a lá­bukra tutyit húztak, ha templomba mentek, kapcát és csizmát vettek a lá­bukra. A fiúk haját ebben a korban kopaszra nyírták. Elöl hagytak egy kis hajat, de azt nem fésülték. Kislányok haját egyéves korban lenyírták, hogy jobban nőjön, de később már csak növesztették. A 3-4 éves lányok haját fültől fülig elválasztották. 60

Next

/
Thumbnails
Contents