Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Tanulmányok - Méry Margit: Az Alsó-Garam mente népviselete

az első részt a fejtetőn összefogták, megtekerték, galannyal vagy pántlikával megkötötték, hátul szabadon lógni hagyták. Az 5-6 éves lányoknak, akiknek már hosszabb volt a hajuk, a fültől fülig elválasztott hajukat a fejtetőn hármasba befonták, majd a tarkónál hozzáfonták a többi hajat is. Pántlikával kötötték meg a végét. Iskoláskor Az iskolás korú kislányok viselete nem tér el a kiskorú lányokétól. Tavasztól őszig a lémeces ingbe és a mellesszoknyába öltöztették őket, késő ősszel és télen a kis kacót is felvették a mellesszoknya alá. A 8-9 éves lányok a mellesszoknya helyett már pruszlikot és tarka szoknyát viseltek, amelyen pantó (zsinórdísz) is volt. Nyáron mezítláb vagy papucsban jártak, télre harisnyát, cipőt kaptak. Hajukat úgy fésülték, mint az 5-6 éves lányokét. A fiúk iskoláskoruktól kezdve nadrágba, ingbe öltöztek, télen pedig a kis kaca helyett kabátot viseltek. Hajukat kopaszra nyírták, lábukra csizmát, kapcát kaptak. Ifjúkor A fiúk és a lányok amikor már kimaradtak az iskolából úgy öltöztek, mint a felnőttek. A lányok ekkor kapták meg a péntőt, galléros szoknyát, fodros inget, potándlis pruszlikot és néha a piros csizmát is. Az iskolahagyott lányok az alsótestre nagyünnepeken a fodros inget és a pendelyt vették magukra. Alsó szoknyából 6-8-at vettek fel, majd a felső selyemszoknyát és selyempruszlikot. Legnagyobb ünnepeken a vastag selyemszolznyát és pruszlikot viselték. Erre kerültek a kiegészítők. Századunk elején a nyecces, majd a selyemkendők. A 30-as évek után a lányok kezdték elhagyni a vállkendőket, és a második világháború után már nem viselték. A vállkendő re került a gyöngybevaló, begyegő, pityegő és a 7-8 soros ezüst gyöngy. A szoknyákra a körülkötény (a 30-as évek után a kis kötény), a hozzá tartozó szalagokkal, a kötényelévalóval és a tarravalóval. A csipkés ingre a karravaló szalag került. Amikor elhagyták a vállkendőt, akkor már elmaradt a gyöngybevaló viselése is, de az ezüst gyöngy és a többi szalag továbbra is megmaradt. Hajukat kifonóba fésülték, lábukra fehér harisnya és piros csizma került. Kezükbe a kezibevaló vagy zsebkendő, imakönyv és rozmaring vagy muskátli. Ez volt tehát a nagyünnepi, így csak templomba jártak. A nagylányok minden búcsúra vastag selyemruhát kaptak, ez volt a legnagyobb ünneplő, ebben mentek húsvétvasárnap, űrnapkor, pünkösdkor misére. Az előző búcsúi ruhájukat búcsú vasárnapján litániára vették fel, és a litánia után a búcsúi bálban ebben egyet táncolhattak, s ekkor a nyolcsoros ezüst gyöngyöt is a nyakukon hagyhatták. Tánc közben a fiúk a lányokat zsebkendővel fogták meg. Táncbaj ár ó-ruhájuk mosó- vagy kartonanyagokból készült, de előfordult, hogy az anyjuk elhordott ünnepi ruhájából kaptak táncbajárót. Kedvelt színeik a halványpiros, rózsaszín és a halványkék volt apró virágmintákkal. Ezeket a ruhákat nem díszítették arany vagy ezüst csíkkal, csak pantóval, csipkével. Tánchoz a lémeces inget, kartonruhát vették fel, gyolcskötényt kötöttek maguk elé, fehér harisnyát és bőrcipőt húztak a lábukra. Táncoláshoz nem viselték a nyakbakendőket, a fodros inget, a begyegőt, a karra61