Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Tanulmányok - Méry Margit: Az Alsó-Garam mente népviselete

28-30 cm); vége gömbölyített. Szenes parázson melegítették fel (faszén nem jó, mert az lángol és füstös), annyira, hogy meg ne égesse a ruhát. A vasat egészen a rögzített ráncokig tették a iszoknyára, s úgy formálták a gömbölyű ráncokat. A századforduló idején, egészen a húszas évek végéig hosszabbak voltak, csaknem fél lábszárig értek a szoknyák. A jelenlegi varrónő. Szőke Lujza néni kezdte varrni a rövidebb szoknyákat, mert neki így jobban tetszett. „A kurta szoknya úgy szép, ha rövid. Nem szép, ha hosszú. A falunak is nagyon tetszik így röviden." Ma már jóval a térd fölé érnek. Még ma is varrják mindenféle anyagból: posztóból, selyemből, kartonból. Kartonból szeret Lujza néni a leginkább varrni, mert az nem csúszik. A posztószoknyák alját még ma is zöld posztóval szegi fel. A szoknyákat úgy varrják, és öltik magukra, hogy a legalsó szoknya egy centiméterrel hosszabb legyen, hogy egy picit kilásson. A szoknyákhoz mindig viseltek kötényt is. Ezekből több félét is ismertek. A legrégibb kötényük a körülkötény volt, csipkeköténynek is nevezték. Vásárolt madeirából varrták, 8-10 cm-rel rövidebbre, mint a szoknyát. Teljesen körülérte a testet, a szoknya csak a kötényen keresztül látszott át. Előfordult fekete színben is, azonban gyakoribb volt a fehér. Kötője élénkpiros, elöl A pendel — Bény 55