Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Tanulmányok - Méry Margit: Az Alsó-Garam mente népviselete

amelyek alulra kerültek, majd az apró ráncokat szedték tűráncra. A hason nem ráncolták, ott sima maradt; elöl hasítékot hagytak. (Újabban a szoknyákat elöl nem varrják össze, így könnyebb tárolni.) Azután az így elkészített szoknyát a gallérba foglalták, és parasztkapcsot varrtak rá. Ezzel erősítették a poíándlita. Régebbi szoknyáik ezzel készen voltak, a ráncokat tovább nem rögzítették, hanem a testen igazították el, azaz az alsószoknya ráncaiba rakták le. Körülbelül a 20-as, 30-as évektől kezdődően a felső apró ráncokat forrósított kulmivassal rögzítik, a szoknyákat kulmizzák. A még ma is dolgozó 75 éves Szőke Lujza néni bényi varrónő így emlékezik vissza a szoknyák készítési módjára: „Még édesanyám idejében, aki szintén varrónő volt, nem kulmizták a szoknyákat, csak mi kezdtük. Mink találtuk ki a drága jó édesanyámmal." A kulmivasat kováccsal készíttették. Átmérője 3 cm volt, és olyan hosszú, amilyen hosszan a szoknyákat ráncolni kell (kb. A fodros ing szabásrajza — Bény 54