Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝
Tanulmányok - Liszka József: A kurtaszoknyás hatfalu mint néprajzi csoport és helye népi kultúránk rendszerében
Néprajzi szakcsoportunk ezzel tehát kutatásai első szakaszát lezárta, s a jövőben a hagyományos gazdálkodással kapcsolatos néprajzi kérdések vizsgálatát tűzte ki célul, állandóan napirenden tartva az etnikai csoportok általános problematikájával kapcsolatos kérdések konkrét megfigyelését tájegységünk falvaiban. 3 Elég az iménti rövid kutatástörténeti áttekintésre egy pillantást vetni ahhoz, hogy megállapíthassuk: a bennük foglalt adatok nem lehetnek elégségesek egy etnikai csoportot meghatározó kulturális jegyek számbavételéhez. Hogy mi most mégis erre vállalkozunk, tesszük azt a kurtaszoknyásók körében végzett kutatásaink eredményei alapján, nyomatékosain hangsúlyozva a további elmélyültebb történeti-néprajzi vizsgálódások szükségességét. Paládi-Kovács Attila „a barkó néphagyomány sajátos színeinek" meghatározása előtt Gunda Béla véleményét idézi, aki szerint ,,a magyar népi műveltség az Őrségektől a moldvai csángókig, a Zobor vidéktől a szerémségi magyarokig sajátságosan integrálódott, egymással láncszerűen összefüggő, vonalhatárokkal el nem választható, az etnikumot is kifejező szubkultúrák sokszínű freskója". 6 9 Amíg azonban - teszi hozzá Paládi-Kovács - az egész freskóra nincs kellő rálátásunk (tehát az egész magyar népi kultúrát csak hézagosan ismerjük), addig egy-egy népcsoport megkülönböztető jegyeinek a meghatározása különös nehézségekbe ütközik. Ezt a gondolatmenetet azért tartottuk fontosnak elöljáróban idézni, hogy érzékeltessük: a most elmondandók - viszonylag kisszámú kutatáson alapuló - feltételezések, amelyeket a további vizsgálódások esetleg módosíthatnak, kiegészíthetnek. A kutatásunk tárgyát képező hat település térbeli és kulturális egységet alkotva ugyan, de földrajzilag nem zárt területen, a Kisalföld északkeleti peremén, a Garam két partján, a folyó által létrehozott szélesen szétterülő, a Duna menti síksággal egybemosódó völgyben helyezkedik el. (Megjegyzendő, hogy terepmunkánk során szórványosan azzal a nézettel is találkoztunk, hogy Kicsind is a kurtaszoknyás falvak közé tartozik, csakhogy e falu népe még az első világháború előtt elhagyta ezt a sajátos, korábban állítólag itt is meglévő viseletet. Mivel ezt az elenyésző számú adatközlőtől származó véleményt konkrét bizonyítékok egyelőre nem támasztják alá láthattuk, Novák József Lajos sem tud erről az összetartozásról 1913-ban! -, Kicsindet egyelőre nem soroltuk a szóban forgó etnikai csoport keretei közé. A további, elsősorban történeti-néprajzi kutatásainkat természetesen erre a településre is kiterjesztjük, így elképzelhető, hogy ezek eredményei alapján mostani „döntésünket" később még felül kell bírálni.) A földrajzi helyzet meghatározása után ahhoz, hogy a vizsgálódásunk tárgyát képező etnikai csoportot elhelyezhessük népünk etnográfiai térképén, szükséges a tágabb környezetének történeti-népraizi tagolódását is szemügyre venni. Területünk két nagytáj, az ún. Palócföld és a Kisalföld éles határvonallal ki nem jelölhető találkozási zónájában fekszik (a szóban forgó két nagytáj néprajzilag természetesen nem teljesen egységes; az eddigi kutatásoknak - főleg a palóc népterületre vonatkozólag - több kisebb etnikai csoportot, néprajzi alcsoportot sikerült már elkülöníteniük. Egyelőre egyáltalán nem tisztázott a Mátyusföld és a Csallóköz történeti-földrajzi tájmegjelölések etnográfiai szempontú használhatósága, sőt Mátyusföld határainak kijelölése terén is viták vannak a szakemberek között). 7 0 A palóc népterület és a Kisalföld között elfoglalt határhelyzet természetesen visszatükröződik 21
