Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Tanulmányok - Liszka József: A kurtaszoknyás hatfalu mint néprajzi csoport és helye népi kultúránk rendszerében

magába tömörítő néprajzi szakcsoportot. Mivel e kötet dolgozatai jórészt az itt zajló serény munka eredményei, erről a kezdeményezésről valamivel részletesebben is szólunk.

6

2 A csoport munkáját, mivel tagsága zömében néprajzilag szakképzetlen személyekből állt (diák, pedagógus, mérnök, munkás stb.), a kezdetektől bizonyos kettősség jellemezte. Az alapvető szakmai ismeretek elsajátítása végett minden összejövetelünkön (amelyekre havonta egy alkalommal, szombatonként került sor) valamilyen néprajzi témájú előadást hallgattunk meg, egyrészt egy-egy csoporttársunk fölkészülése nyomán (ebben segítségünkre volt a Csemadok járási bizottságán létrehozott és állandóan bővülő kézikönyvtárunk), másrészt meghívott szakember előadók tolmácsolásában (előadást tartott többek között Ag Tibor, Bárth János, Danterné Tóth Izabella, Gelencsér József, Gudmonné Fülöp Ilona, Gyurácz Ferenc, Kocsis Aranka, B. Kovács István, Liszka József, Lukács László, Méry Margit stb.). Munkánk lényegi részét, amelyhez az előbbi csupán mintegy előkészítést jelent, képezik a konkrét kutatások. Amolyan erőpróbaként a Kisalföld peremén, a tágabban értelmezett Alsó-Garam mentén fekvő Kisújfalun kezdtünk gyűjteni, elsősorban az emberélethez fűződő szokások, naptári ünnepek, hitvilág, ragadványnevek, földrajzi nevek, állattartás, szőlőtermesztés és a szőlőhegy népi építkezése, nádkitermelés és feldolgozás stb. témakörében. Néhány rövidebb dolgozat ugyan már meg is jelent ebből a kutatásból,

6

3 és az egész anyag a Csemadok Központi Bizottságán a Néprajzi Közlések egyik újabb füzetében vár kiadásra. Itt kell megemlítenünk, hogy kutatási eredményeinket (a dolgozatok formájában elkészülteket és a szórványos adatokat egyaránt) adatlapokon a Csemadok járási bizottságán létrehozott adattárunkban helyeztük el (minden egyes adatlap négy példányban készül, ebből egyet a járási múzeumnak adunk le, a többi pedig adattárunkban marad). A fényképdokumentációs adattár kiépítését is megkezdtük. Tárgyi anyag gyűjtése közvetlenül nem célunk: a jelentősebb tárgyegyüttesek lelőhelyéről feljegyzéseket készítünk, a szórványos tárgyi szerzeményeket pedig szintén a járási múzeumnak adjuk át. A kisújfalui kutatások után, néhány jelentéktelenebb közbeeső állomást

6'

1 követően határoztunk úgy, hogy az Alsó-Garam menti kurtaszoknyás hatfalu népi kultúráját, valamint e kis néprajzi csoport különállóságának történeti okait, fejlődési törvényszerűségeit vizsgáljuk meg hosszú távra kidolgozott munkatervünk értelmében.

6

5 így került sor első néprajzi gyűjtőtáborunk létrehozására Kéménden, 1984 nyarán.

6

6 Ekkor öt napot töltöttünk a faluban, ahová azután az egész következő esztendőben havonta egy alkalommal vissza-visszajártunk gyűjteni. A következő év nyarán viszont már Barton rendeztük meg soron következő (egyhetes) kutatótáborunkat.

6

7 Évközben a havi kutatóútjaink ugyan ismét Kéméndre vezettek, de 1986 nyarán már Kőhídgyarmaton tartottuk meg nyári összpontosításunkat. Az itt rendezett tábor annál is jelentősebb volt, mivel épp ekkorra záródott le a kutatások első szakasza: befejeződött ugyanis az emberélettel kapcsolatos etnográfiaifolklorisztikai kérdések vizsgálata Kéménden. Az azóta dolgozatok formájában is elkészült eredmények (amelyeket éppen e kötetben vehet kézbe az olvasó) megvitatására egy egész napos tudományos tanácskozást hívtunk össze a néprajzi (etnikai) csoportok problematikájáról. Összesen tizenhárom előadás hangzott el (Lukács László, D. Varga László, B. Kovács István, Csáky Károly, Jókai Mária, Marczell Béla, Zita Skovierová, Liszka József, Csókás Ferenc, Marta Sigmundová. Kocsis Aranka, Gáspár István és Méry Margit tolmácsolásában), amelyeket termékeny eszmecsere követett.

6

8 20