Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Közlemények - Batta Attila: Adalékok a népi hiedelemvilág alakjainak ismeretéhez

Innen megláthatták, hogy kinek a feje fölött ég gyertya, s az vitathatatlanul boszorkány volt, A leskelődőnek azonban vigyáznia kellett, hogy észre ne vegyék. Ha észrevették, kiszúrhatták a szemét, vagy üldözőbe vették, és halálra kínozták. Tanácsos volt mákot vinnie magával, mert ha azt szétszórta, akkor a boszorkányoknak össze kellett szedniük, és ő addig kereket oldott. A boszorkányok többféleképpen közlekedtek: lóháton, söprűnyélen, boszorkányszekéren vagy gyalogosan. A tudósok A pásztorok sajátos népi módszerekkel gyógyították a saját és mások állatait. Nem tartotta őket boszorkányosnak a nép, de azt mondták rájuk, hogy tudósok, tudnak és látnak valamit. A pásztorok az állatokat ért rontást is el tudták hárítani. Abban az időben, amikor még nem volt orvos a faluban, az emberek gyógyításával az ún. kenőasszonyok is foglalkoztak. Míg a tudós asszonyok főleg irracionális módszereket, ráolvasást és különféle már említett praktikákat alkalmaztak a rontás vagy különféle betegségek gyógyítására, addig a kenőasszonyok tapasztalatokon alapuló racionális eljárásokat, középkori orvosi eljárások részleteit őrizték meg gyógyításaikban. Értettek a gyógynövények alkalmazásához, gyűjtéséhez, diétákat írtak elő. A legfőbb érdemük azonban - mint elnevezésük is jelzi - a kenés, masszírozás volt. Különféle zsiradékok felhasználásával a kiményűtt (kificamodott) testrészt addig masszírozták, amíg a helyére nem ugrott a csont. Más betegségeket is gyógyítottak kenéssel, masszírozással, pl. derékfájást, gyomorbántalmakat stb. A kenőasszonyoknak nem tulajdonítottak természetfeletti tudást, képességet. Nagy becsben tartották őket. Akinek valamelyik őse kenőasszony volt, még ma is büszkén emlegeti őt, vagy amit tőle tanult. Gyógyításaikat sokszor még ma is alkalmazzák. A róluk szóló elbeszélések között csak elvétve akad az alábbihoz hasonlatos, irracionális elemeket tartalmazó történet: „Egy kisgyerek nehéz betegségben volt (szívbaj). Szinte a halálán volt, amikor a kenőasszony megérkezett hozzá. Gyorsan levetette a kicsi ingét, követ kötött bele, és átdobta a házukon. A gyerek jobban lett." Szerelmi varázslás A tudós asszonyokkal kapcsolatban kell szólnunk a szerelmi varázslás Kéménden lejegyzett különböző formáiról is. András napjához kötődik a következő szokás: E nap éjjelén a lány, aki kíváncsi volt arra, hogy kihez megy férjhez, férfigatyát tett a párnája alá. Az ágya végéből kellett bemásznia aznap az ágyba, s miközben átlépte az ágylábat, ezt mondta: Ágyláb, háglak. Szent András, áldlak. Jelentsd meg azt énnékem, ki lesz az én jegyesem. Aztán a lány megálmodta, hogy ki lesz a férje. Megálmodhatta akkor is, ha idegen helyen aludt, és megfigyelte a szoba négy sarkát. Amit azon az éjjelen álmodott, beteljesült. 129