Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Közlemények - Batta Attila: Adalékok a népi hiedelemvilág alakjainak ismeretéhez

Luca napján a lányok tizenhárom cédulára fiúneveket írtak fel. Egy-egy cédulát külön-külön gombócba gyúrták bele. A gombócokat forró vízbe dobták, s amelyik a leghamarabb feljött a víz tetejére, olyan nevű lett a férje. El is rakhatta a 13 cédulát, és karácsonyig mindennap eldobott egyet. Amelyik megmaradt, az lett a férje. Másik szokás az volt, hogy Luca-napkor a lány almát tett a zsebébe. Éjjel pedig a párnája alatt tartotta. Egészen a karácsonyi első harangszóig. Akkor kiállt az utcaajtóba, és enni kezdte az almát. Aki eközben arra jött, olyan nevű férje ígérkezett. Luca napján az alma héját egy darabban hámozták le. A héjat hátradobták, és amilyen betűformát mutatott a földön, olyan betűre kezdődött a jövendőbeli férj neve. Ezeket a szokásokat még ma is kipróbálják egyes helyeken a faluban. Ellentétben egy másik szerelemmel kapcsolatos művelettel, a megetetéssel. A megetetés hasonlót jelentett, mint a köznyelvben a szerelmi bájital készítése. Ha egy lány nagyon szeretett egy legényt, de annak a világért sem kellett, akkor megetette őt. Pogácsát sütött, amelybe a hajszálát, menstruációs vére egy-egy cseppjét (teába is tették) is belegyúrta. Ha fiú akart lányt megetetni, akkor az ő nemi szervének a szőrzetét törték össze, és ezt sültekbe (görhöny, málé, pogácsa) tették bele. A megetetést az erre érdemes asszonyok, a tudós asszonyok végezték. Eljuttatták a pogácsát, sültet, teát vagy bort a kiszemelt személyhez, és az gyanútlanul elfogyasztotta. Azt mondják, volt foganatja (eredménnyel járt) az ilyen műveletnek. Sokszor házassággal, de előfordult, hogy bírósággal, perlekedéssel végződött, ha kitudódott a turpisság. Ma már nem etetnek meg senkit, de a népi mondások ma is gyakoriak: „Még né edd, mer mégetetnek!"; „Majd megetetnek, mégá!"; „Mégetettík eztet is, most má köll neki." Hasonló művelet volt, amikor a beavatott tudós asszonyok ellopták a kiszemelt legény gatyapertlijét, és ezt belevarrták a lány alsószoknyájába. A szoknyát a lány tizenhárom napig hordta. Ekkor találkoznia kellett a legénnyel, és állítólag elnyerte a szívét. Bizonyos természetfeletti tudást a cigányasszonyoknak is tulajdonítottak. Pl. megronthatta az állatokat vagy az embereket. Ha szapuláskor cigányaszszony ment az udvarba, akkor foltos lett a szapult ruha, mert a cigányasszony összeokádta. A Garam mellett dolgozó vízimalmok molnárjairól is azt tartották, hogy tudnak és látnak, mivel éjszaka is dolgoztak. A garabonciás A garabonciás, a középkori vándorló diák alakjának változata szintén fellelhető vidékünkön is. A nép hite szerint a diák az egyetemen kijárta a hét vagy tizenhárom iskolát, s ennek során a fekete mágiát is él sajátította. Kóborlásai során bekopogtatott, betért a parasztházakba, s ahogyan fogadták, ahogyan vendégül látták, úgy jutalmazta vagy büntette a népet. Alakját a néprajzkutatók a táltoséval hozzák kapcsolatba. Sok helyütt keveredik a két fogalom egymással. Kéménden csak a garabonciást ismerik. Bosszúálló, jósláshoz értő, vihart kavaró, jégesőt hozó vándorként él a nép hitében. Egy íródeák története népi szólásmondás formájában ma is él a fula nyelvében. „Nagy szárazság volt a környéken - mesélik -, amikor ez a diák taluról falura járt. Azt jósolta az embereknek, hogy akkora eső jön nemsokára, hogy még a falut is elmossa. Jött is olyan eső, ami nemcsak jót, de 130