Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Közlemények - Liszka József: Halál és temetés Kéménden

n < O ) \W p m Fa sírkereszt, Kéménd kitömve. Ezt a koporsókészítő adta a koporsóval együtt. Jelenleg van temetkezési vállalat a faluban, tehát a koporsót, gyertyákat, koszorúkat onnan szerzik be. A háború előtt mindezért Esztergomba, ill. Párkányba mentek. Abban az időben, amíg meg nem érkezett a koporsó, addig vagy az ágyban ravatalozták fel a halottat, vagy két mosószékre íehír trózsoko

t (szalmazsák) tettek, letakarva fehér gyolcslepedővel. Amikor megérkezett a koporsó, akkor az alját az elsőházban (tisztaszoba) 2-3 mosószékre helyezték. A mosószékeket kézimunkával díszített vászonlepedővel körülkerítették (ilyen kihímzett vászonlepedő több családnak is volt, s kölcsön szokták adni). A halott a ravatalon a mestergerenda alatt, lábbal a bejárati ajtó felé feküdt. A feje mellett gyertyatartókban egy-egy gyertya égett, kis pohárban szenteltvíz, benne három szál búzakalász: azzal szentelték be a halottnézők a halottat (minden háznál volt eltéve ilyen esetekre néhány szál búza, így télen-nyáron ezt használták). Idősebb rokonok, ismerősök elmentek megnézni a halottat (ablakon keresztül nem volt szabad meglesni, mert akkor az illető sárgaságot kapott). A halottnézők kifejezték részvétüket az elhunyt hozzátartozóinak, majd a halál körülményei felől érdeklődtek, illetve imádkoztak. Semmilyen ajándokot nem vittek magukkal. Terhes nők nem nézhették meg a halottat. Ha kisgyermek vagy felnőtt félt a halottól, akkor annak nagy lábujjait keresztbe tett kezekkel egyszerre kellett megfognia. Ettől - állítólag - a félelem elmúlt. Az esti órákban került sor a virrasztásra, amit a század elején még a halott mellett a háznál végzett 3-4 férfi (előínekesek). Később már a temetőben, a kápolnában virrasztottak. A nyolcvanas évek legelején a temetőben új rava121