Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Közlemények - Liszka József: Halál és temetés Kéménden

talozót adtak át, azóta ott virrasztanak. A virrasztóknak pörköltet, valamint pogácsát, kulcsos kalácsot készítenek, és pálinkával, borral is megkínálják őket. A virrasztók énekeltek, imádkoztak, iddogáltak, a végén még nóta is kerekedett. Szintén a temetés előkészületei közé tartozik a sírgödör kiásása, ill. a sírkereszt elkészítése. Az előbbit a második világháborúig a falu két baktere végezte. Munkájukat a család fizette meg (pénz + szalonna, kolbász, bor), de ezenkívül - mivel a temetőt is rendben tartották - a község engedélyezte, hogy a füvet is ők kaszálhassák le a sírkertben. Jelenleg a helyi nemzeti bizottság által alkalmazott sírásó végzi ezt a munkát. Általában padmalyos sírokat ástak (padmalokat szoktak csinálni), s a házastársakat így egy sírba helyezték. A sírjeleket, sírkereszteket valamikor az ács, faragó ember készítette keményfából (főleg akácból). Jelenleg aránylag kevés faragott fa sírkereszt található a temetőben. Akad köztük néhány mívesen elkészített, lépcsőzetesen kiképezett, csipkézett szárú, háromkaréjosan végződő karú példány is. Amióta van temetkezési vállalat a faluban (kb. századunk ötvenes éveitől), az ideiglenes sírkeresztet (kiskereszt) a koporsóval együtt innen szerzik be. Ezt azonban a temetés után mihamarabb igyekeznek fölváltani drága kő síremlékkel. A temetőben található néhány múlt századi homokkő és vörösmárvány síremlék is. Itt kell szólni röviden a temetkezés rendjéről is. A temető előkelő helyének a központi, kápolna körüli rész számított, így a tehetősebb családok (gazdák, pap stb.) ide temetkeztek. A temető szélére szorult viszont a szegényebb réteg. Itt volt kijelölve külön hely az öngyilkosok, vízbe fúltak részére is. Halványan megfigyelhetőek a nagycsaládi temetkezés nyomai is, de ez manapság már nem vonul végig következetesen a temetkezés rendjén. (Egyes adatközlőim szerint a rokonság egy csoportba való temetése csak újabban divat. Azelőtt az elhalálozás rendjében temetkeztek.) 3. A temetés A halott egy-két napig van fölravatalozva. Ezután kerül sor a temetésre, aminek időpontja nincs pontosan meghatározva (függött az évszaktól, az időjárástól, a vidékről jövő rokonok érkezési idejétől stb.). Miután megérkezett a pap és beszentelte a halottat, rázárták a koporsó fedelét. Előtte azonban az arc fölött fölhasították a szemfedőt. Ezután a koporsót lábbal előre vitték ki a házból, és ráhelyezték az udvaron felállított Szent Mihály lovára, lábbal a kapu felé. Az udvaron zajló szertartás (követís) során a halott mellett álltak a legközelebbi hozzátartozók, fejénél a pap, kántor és a ministránsok, valamint a két lámpatartó és a halállobogó vivő. A sírkeresztet (kiskereszt) egy fiú tartotta a lábnál. A követis nem hivatalos, archaikus mozzanata a siratás, amire Kéménden már csak nagyon töredékesen emlékeznek. A falu közvéleménye egyhangúlag elítéli a jajszóval történő siratást, mivel azáltal „sokszor parádévá vált az égisz". Az adatközlők emlékezete szerint volt olyan asszony is, aki megtépte a haját, de „az csak olyan hóbort volt. Tudott színészkedni." Éppen ezért, mivel a siratást ennyire elítélik, inkább sirató - paródiákat sikerük csak följegyezni, s nem valódi siratókat. 1946-ban egy asszony állítólag így siratta el keresztanyját: Jaj, jaj, jaj, ídes keresztanya! 122