Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Közlemények - Liszka József: Halál és temetés Kéménden

kötény, cipő). Az is előfordult, hogy a menyasszonyi ruháját takargatta egész életén keresztül, hogy abban temessék el. Néhány esztendeje is volt olyan temetés, amikor egy nyolcvanéves asszonyt a menyasszonyi ruhájában temették el (fehér, körbeérő kötény; világos iselyemszoknya; pruszlik; buljázó = fehér gyolcs a fejére csavarva; a hajában hátul kis koszorú, mintha konty lenne; fátylat nem adtak rá). Néha az asszony többi ruháját is beletették a koporsóba, mondván: „már úgyse fogja többet hordani". A férfiakra, nagyjából a 2. világháború végéig csak gyolcsinget és fekete posztólajbit (mellény) adtak. Azóta már kabátot (zakó) is adnak rájuk. Azelőtt a lábára csak zoknit, harisnyát húztak; csak a felszabadulás után kezdtek cipőt adni a lábára. Kalapja a feje mögött volt elhelyezve a koporsóban. A koporsóba teszik egyébként a halott pipáját, dohányzacskóját, imakönyvét, rózsafüzérét, zsebkendőjét, ill. egyéb kedves holmiját. Egy fémpénzt (krajcárt, 20 fillért, koronát) adnak a halott kezébe, hogy Szent Péter beengedje a mennyországba. Azt is tartották, a halott azért kapta a pénzt, hogy a hídon áteresszék (arra már nem tudtak válaszolni, hogy milyen hídról van szó). A halott feje alatt a koporsóban párna volt, ami forgáccsal (gyalulík) volt 120