Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Közlemények - Csókás Ferenc: Párválasztás, esküvő és lakodalom Kéménden

násznép elkísérte őt új otthonába. Mielőtt a menyasszonnyal elindultak, kidíszített, fölszalagozott, csengettyűs lovas kocsira felrakták bútorát és staíérungját (hozományát). A bútor a századforduló előtt tulipántos láda volt, később már szekrény és egy suhlót jött divatba. A bútorok úgy voltak a kocsin elhelyezve, hogy a dunyhákat, vánkosokat szépen el lehessen rajta rendezni. Ez utóbbiakat két oldalról menyecskék fogták, akik útközben kurjongattak. Ez a lovas kocsi a lakodalmas menet után haladt. Miután megérkeztek a vőlegényék házához, a vőfély köszöntötte a menyasszonyt, majd annak a házba lépve, a pitvarajtóban keresztbe feküdt fiúgyermeket kellett átlépnie. Benn egy seprűt adtak a kezébe, hogy tisztán tartsa a házat, jó asszony legyen. Miután egyet-kettőt suhintott, kidobta hátrafelé az udvarra. Ezután cukrot nyomtak a szájába, hogy ídes legyen az életük. Ezután fogadta őt az anyósa, apósa, a vőlegény keresztanyja és a család tagjai, akiket sorra megcsókolt. Benn az épületben a századforduló táján, ahol még megvolt a szabadkémény, oda is be kellett néznie, hogy íekete szemű gyerekei szülessenek. Kőhídgyarmaton ilyenkor egy tányért is földhöz csaptak, mondván: „Amikor e tányér darabjai összemermek, eggyé lesznek, a házasok cikkor menjenek szerte, váljanak el!" Az ifjú asszony bebocsátási szertartásai után behordták új otthonába bútorait és az ágyneműt is, ezután rokonsága viszszatért édesatyja házához. Délután, egész a vacsoráig borozgatták, kalácsot, kudluíot, pogácsát, tejeskávét fogyasztottak. Volt, ahol adtak uzsonnát is: hurkát, pörköltet. A lakodalom legfőbb étkezési alkalma a vacsora volt, amely bőséges és sokfajta ételből állott. A vőfély szólította fel a vendégeket, hogy foglalják el helyüket, majd a kézmosásra került sor. A vőfély egy tálban vizet vitt a vendégekhez (a násznaggyal kezdte), akik sorra belemártották az ujjaikat, majd a másik vőfély pálcáján lógó kendőben megtörölték. A vőfélyek fáradozásáért a tálba fémpénzt dobtak. Mielőtt megkezdték az étkezést, a násznagy imára (asztali áldásra) szólította fel a vendégeket: „Kedves vendégek! Mielőtt a kanálhoz nyúlnánk, buzgó szívvel adjunk hálát az Úrnak!" Ezután következtek az ételek sorban, a vőfély mindegyiket beköszöntőverssel vezette be. A kása (ludaskása) feltálalása után a segédszakácsnők egy kendővel bekötötték a főszakáosnő jobb kezét, mondván: „mint a kását kevergette, a tűz kipattant, és a jobb kezét megégette. Ezért orvoshoz kellene mennie, de nincs rá pénze." A vőfély a hangosan jajveszékelő sebesültet a vendégek elé vezette, és versbe foglalva elmondta, mi történt, és egy tányérral körbejárva pénzt gyűjtött. Ez volt a kásapénzszedés, a szakácsnő díja. Ezután a zenészeknek szedtek húrravalót, gyantáravalót. A vacsorát általában este 8-9 óra körül szokták megkezdeni, és gyakran éjfélig is eltartott. Közben persze táncoltak, mulattak is (éjféltájban a Garam bal partján fekvő falvakban még a második világháború után is volt gyertyás tánc - menyecske tánca. Erre a jobb parton lévő falvakban, így Kéménden nem emlékeznek még a legidősebb adatközlők sem). Éjfél előtt érkezett meg a menyasszony keresztanyja két menyecske kíséretében, hogy föltegyék az újdonsült asszonynak az újmenyecske-kontyot (1930 után már az új menyecske fejét selyemkendővel kötötték hátra). Ekkor a menyasszony, a vőlegény, a koszorúslányok és az idősebb vőfély, néhány asszonnyal külön szobába (általában az elsőházba) mentek. A menyasszony leült egy székre, az egyik menyecske föloldotta a fején hátul a koszorút, majd megkérdezte: „Kedves menyasszony, mitől válsz meg, a koszorútól vagy a vőlegénytől?" Kis idő múlva könnyes szemmel azt felelte a menyaszszony, hogy a koszorútól. Ekkor a vőfély nádpálcáját elöl a koszorú alá 116