Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Közlemények - Csókás Ferenc: Párválasztás, esküvő és lakodalom Kéménden

tál ételt, az első pohár italt mindenből a násznagy elé tette a vőfély, tőle kérték ki a menyasszonyt stb. Az érkező vendégeket kudlu fial, kulcsos kaláccsal, tejeskávéval, pogácsával, a férfiakat pálinkával kínálták. Bor volt az asztalon, aki akart, ivott belőle. Amikor a vendégsereg egybegyűlt, az egyik koszorúslány elmondta a bokrétaköszöntőt, majd az egybegyűlteknek feltűzték a menyegzős bokrétákat, ami aranyozott rozmaring vagy cédruságaoska volt (erről a jelről tudták aztán, hogy ki hivatalos a lakodalomba). A násznagynak nagyobb, díszesebb bokrétát tűztek. Miután a koszorúslány föltűzte a bokrétát, a vendégek pénzt tettek az arra a célra kihelyezett tányérba. A vőfély odament a násznagyhoz, és bejelentette, hogy eljött az ideje az esküvőre indulásnak. A násznagy fölállt, és így szólt: „Kedves násznép, elérkezett az idő, hogy elinduljunk az Úr házába a szent frigyre égi áldást kérni!", majd a vőfély elmondta az indulás előtti verset. Ekkorra a csapos és a gazdasszony már előkészítették az útravalókat: a vőfélyeknek egy-egy üveg bort tésztarúzsákkal díszített kulcsos kaláccsal rászúrva (ezt a harangozó kapta meg az esküvői szertartás után). A legények és férfiak egy-egy üveg bort vittek magukkal, amiből megkínálták útközben ismerőseiket, a nézőket. Az asszonyok, menyecskék tilangli kendőbe kötött darabokra vagdalt kulcsos kalácsot vittek magukkal, amiből aztán a néző gyerekek és asszonyok közé dobáltak mint lakodalmi kóstolót. A lakodalmi menetben a résztvevők általában az alábbi sorrendben haladtak: legi el öl ment a két vőfély, akiket a kisvőfélye k követtek. Utánuk mentek a lányok, nagylányok és legények hatos sorban, majd két koszorúslány között a menyasszony és a vőlegény. Ezután a násznagy és felesége, majd a fiatal férfiak, menyecskék, majd az idősebbek, ők is hatos sorban. A nótaszóval haladó menetet cigányzenekar kísérte. A párosával történő menetforma a kivetkőzés után, tehát csak a legutóbbi időkben jött divatba. A templomba mindkét násznép külön-külön érkezett, s a jegyespár csak az oltár előtt találkozott. A násznagyok a hátuk mögé álltak. Az esküvői szertartás után az ifjú pár már együtt jött ki a templomból. Amikor már mindenki kint volt, akkor megszólalt a zene, s ki-ki párjával egy táncot lejtett, majd elindultak hazafelé. Útközben néhány helyen megálltak és táncoltak, majd az ifjú pár elvált egymástól és külön-külön hazament. Hazaérkezés után került sor az ebédre, ill: ha az esküvő délután volt, az uzsonnára. Az ebédre általában birkapörköltet tálaltak burgonyával. A második világháború után jött divatba a tyúkhúsleves és baromfipörkölt. Ekkortól jött szokásba az is, hogy erre az alkalomra disznót vágjanak, így az ebéd még kiadósabb lett. Étkezés után mulattak, táncoltak, majd a vőlegény násznagya elküldte a vőfélyeket a menyasszonyi házhoz a menyasszony kikérésére. Itt a menyasszony násznagya egy papírlapra három találós kérdést írt föl, amit visszaküldött a vőlegény násznagyának, aki a megfejtéseket ráírva ismét a vőfélyeket menesztette követségbe. Ezután aztán már az egész násznép, a jegyajándékokkal (jegykendő, piros csizma, melyeket a menyecskék kurjongatva mutogattak az utcán) elvonult a menyasszonyos házhoz. Itt a menyasszony násznagya fogadta őket. A vendégeket étellel, itallal kínálták. Egy ideig együtt szórakoztak, táncoltak, majd egy idő után a vőlegény násznagya megszólalt: „Násznagyuram, elérkezett az ideje annak, hogy a menyasszonyt új otthonába vigyük!" Erre poharat emeltek, majd a vőlegény vőfélye kikérte a menyasszonyt, a menyasszony vőfélye pedig elbúcsúztatta őt. Búcsúzás után a menyasszony könnyes szemmel vált el a szülői háztól. Az egész ! 115