Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Közlemények - Csókás Ferenc: Párválasztás, esküvő és lakodalom Kéménden

egy szókimondó asszonyt (nagynénit) leánykérőbe. Ha a leány szülei szívesen látták és fogadták a kérető asszonyt, akkor azonnal megbeszélték a további teendőket. Ezután az egyik hétköznapon a legény vagy a leány édesapja lófogatos kocsin vitte a fiatal párt és édesanyjukat a legközelebbi városba (Párkányba, Lévára, Esztergomba), ahol megvették a jegygyűrűket. Ekkor vásárolták meg a többi jegyajándékot is, mint pl. a jegykendőt és piros csizmát, valamint a jegyinget. Néha már a menyasszonyi koszorút is megvették. A bevásárlás után a legény szülei házához tértek vissza (egyébként innen is indultak), ahol kisebb vendégséget csaptak. A lakodalom napja előtti negyedik vasárnap délután a jegyespár a két keresztapával elmentek beiratkozni a paphoz, aki aztán egymás után három vasárnap kihirdette a jegyespárt a templomban. Nagyjából ebben az időben hívták meg a legközelebbi rokonságból az erre alkalmas legényeket (keresztíiakat) vőfélynek (vőfény). Két vőfélye volt a vőlegénynek és kettő a menyasszonynak. Ezeknek aranyozott rozmaringot tűztek a kalapjukhoz, mellükre pedig bokrétát, hosszú, két ágban lelógó szalagokkal. Kezükben nádpálcát tartottak (Barton még a második világháború után is volt a nádpálca felső végére kötve díszzsebkendő). A legények a vőfélyi jelvényeket a menyasszonyi háznál vették át azzal a listával együtt, amelyen a meghívandók nevei szerepeltek, külön megjelölve rajta a násznagy és a koszorúslányok. A lakodalom előtti harmadik vasárnap délután a vőfélyek nótaszóval végigjárták a házakat: hívogattak a lakodalomba. Bekopogtak, majd bementek a lakóházba, ahol ilyenkor általában együtt volt a család. Az egyik vőfély elmondta a vendéghivogatót (a lakodalomhoz kapcsolódó köszöntőket és vőfélyverseket az Adattár ban közöljük). Ha más falvakban is voltak rokonok, egy másik vasárnap délután felszalagozott lovas kocsin vitte oda a vőlegény vagy a menyasszony apja őket. Néha a jegyespár is elment velük. Az 1930-as évek után már kerékpárral is elmentek hívogatni a szomszéd faluba. Ilyenkor mindenütt leültették és megvendégelték őket. Előkészületek a lakodalomra A lakodalom előtt 3-4 nappal kezdtek hozzá a lakoma nagyobb előkészületeihez. Ekkor sütötték a kulcsos kalácsot. Elkészítésének munkafolyamatát Fazekas Mónika és Lakatos Mónika gyűjtése nyomán adjuk közre. Hozzávalók: 9 kg liszt, 1,3 kg cukor, 1,5 kanál só, 3/í teavaj, 30 dkg élesztő, tej („amennyit kíván"). A nyersanyagot összekeverték és összedagasztották. Miután megkelt, 9 db hurkaszerű kötelet sodortak belőle, amit egy meglehetősen bonyolult rácsminta szerint, perecszerűen összefontak. Az így előkészített kulcsos kalácsot a kemencében sütötték meg. A lakodalom során mindig volt belőle az asztalon, gyakran még a boros üvegek nyakára is húzva. Az előkészületekben főleg a rokon, jó ismerős asszonyok vettek részt, de jutott itt munka mindenkinek. A zöldségféléket, edényeket, evőeszközöket is elő kellett készíteni. Ha ősszel, újboron (szeptember végén, október elején szüretelt szőlőből készített bort november végéig újbornák nevezték), vagy farsangban volt a lakodalom, akkor a szobából kihordták a bútorokat, ós asztalokat, székeket, padokat hoztak a szomszédoktól, rokonoktól és ezeket rakták be. Ha májustól októberig volt a lakodalom, általában ponyvákból készítettek sátrat az udvaron, és ez alatt volt az étkezés és a tánc is. Ezt a sátrat az alábbi módon készítették el: az udvaron, a lakóházzal szemben, kb. 4-6 m távolságra leástak egy sor cölöpöt, ezek tetejére egy gerendát 113