Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Közlemények - Csókás Ferenc: Párválasztás, esküvő és lakodalom Kéménden

Csókás Ferenc Párválasztás, esküvő és lakodalom Kernenden Az alábbi dolgozatban elsősorban a kurtaszoknyás etnikai csoport központi falujának számító Kéménd házassági szokásait mutatjuk be, gyakran utalva azonban a környező falvak hasonló szokásaira is. A recens néprajzi anyag alapján a szokás alakulását nagyjából a múlt század végétől napjainkig sikerült nyomon követnünk. E csaknem egy évszázadnyi időszak a szokás változása szempontjából öt szakaszra bontható: l/ a múlt század vége; 2/ a századfordulótól 1920-ig; 3/ 1920-tól 1945-ig; 4/ 1945-től a hatvanas évek elejéig, majd ettől napjainkig. Az állandó mozgásban, alakulásban levő szokásanyagon a megjelölt évek tájékán mindig észrevehető változások következtek be: voltak szokáselemek, amelyek továbbfejlődtek; mások viszont fokozatosan elsorvadtak, elmaradtak. Természetesen a társadalmi változások is nagy hatással voltak rájuk, ezekre a dolgozat megfelelő helyein majd utalni fogunk. Párválasztás, jegyesség! idő A felcseperedett leánygyermekek már 14-15 éves korukban nagylánynak számítottak, és 16-18 éves korukban általában már férjhez iis mentek. A tizennyolcadik életévét betöltött leány már lassan öreglánynak számított. Ezek a korhatárok a fiúknál valamivel magasabbak voltak, így csak 16-18 éves korukban kezdtek legénynek számítani a fiúgyermekek, és 18-21 éves korukban házasodtak meg. Nagyon sokan még a katonai szolgálat előtt megnősültek. A katonaságot kiszolgált házasulatlan legényt már öreglegénynék nevezték. A falu fiataljai lényegében már gyermekkoruk óta ismerték egymást. A későbbi barátságok, szerelmek szövődésének az alkalmai a különféle közös munkák (aratás, tollfosztás, kukoricafosztás stb.), illetve a bálok voltak. Ha a legény kiszemelt magának egy lányt, akkor a lányos estéken (kedd, csütörtök, szombat, vasárnap) eljárt hozzájuk. Ennek a híre hamar elterjedt a faluban, és természetesen a szülők is tudtak róla. Ha vagyonilag összeillettek a fiatalok, akkor nemigen szóltak bele a kapcsolatba: egyszerűen tudomásul vették. Főleg a jobbmódúaknái fordult elő, hogy anyagi megfontolásokból nem illettek össze a fiatalok: ilyenkor a szülők igyekeztek minél hamarabb lebeszélni őket a házasságról. Inkább ők ajánlottak megfelelőbb partnert, vagy a nagynénélz, bejáróasszonyok gyentöltek (ajánlottak) a legénynek lányt. Az általában nem szokott problémát okozni, hogy a fiatalok megszerették-e egymást. Azt tartották: „majd esszeszoknak". Ritkán, de az is előfordult, hogy a lány még a házasság előtt teherbe esett. Az ilyet nagyon megvetették (rossz sora volt a pártában maradt öreglánynak is, de a megesett lányé még ennél is rosszabb volt). A templomban se a lányok, se az asszonyok közé nem ülhetett, hanem oldalt, a szenteltvíztartó mellett kellett állnia. Ha a fiatalok kölcsönös vonzalma ellen nem volt kifogásuk a szülőknek, házasságra kerülhetett sor. A legény szülei elküldtek a közeli rokonságból 112