Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Közlemények - Gáspárné Batta Jolán- Dániel Csilla- Káplóczky Bea: A gyermek helye és feladatai a kéméndi családban

a kóró egy részét kivájták, hogy csak néhány szál maradjon fölül, alatta hézag volt. A vonó is üreges kóró volt. A torsoknak kiszedték a belsejét, a hegyét letörték, beletették a kivájt részbe, az volt a kismalac. Rongyból varrtak rongybabál. Ezt többféleképpen el lehetett készíteni. Pl. két vékony fadarabot keresztbe tettek, azt a feje részén gyolccsal tekerték be, a többi részét anyagból készítették. A gyolcsra szemet, orrot szájat varrtak. Ha volt rá mód, a vásárban vettek babát, otthon csak ruhát varrtak neki. Kukoricafosztáskor kukuricababá

t készítettek. Vékony vesszőből különféle formákat szerkesztettek. Kóróból (a letört kukorica szára) kecske- és más állatformát raktak össze. Az 5-6 éveseknek kolobicská

t csinált a nagyobb gyerek vagy az apa. Egy kerékre függőlegesen hosszú nyelvet szereltek (hogy el ne dőljön) és két magas kart (amibe a gyerek fogódzkodott). Az egyik lába a földön, a másik a kolobicská n volt, s így hajtotta magát (modernebb változata ma is látható a játékboltokban). A 3-5 éves gyerekek leggyakrabban azt játszották, amit a felnőttek dolgoztak, tehát utánozták a szülők munkáját. A lányok homokkal és sárga földdel főzőcskét játszottak, vagy bent a konyhában deszkadarabon tésztavakarékot nyújtottak öreg fakanállal. A fiúk kedvenc játékeszköze volt a trozsnyok (lemorzsolt kukoricacső), cifra papír, tányércserepek stb. A gyermek utánzási ösztöne persze tragédiát is idézhetett elő. A húszas években történt például, hogy a kisgyerekek disznóölést játszottak szüleiket utánozva. Egy kislány volt a malac, akit szalmával betakartak és a szó szoros értelmében megpörzsölték. A kislány belehalt égési sebeibe. Iskoláskor 1. Iskolába járás Mikor a gyerekek hetedikbe fordultak (betöltötték a 6. életévüket), beíratták őket az iskolába. Az általunk vizsgált időszakban a falusi gyerekek többsége a kötelező hat osztályt végezte csak el, továbbtanulás nagyon ritkán fordult elő. Az iskolai beíratásra csak a szülő - leggyakrabban az anya - ment, a gyereket nem vitte magával. Beíratáskor a főtanítónál (igazgatónál) 3 évre szóló könyvet lehetett venni. Aki tehette, megvette, akinek nem tudtak venni, azt olyan gyerek mellé ültette a tanító, akinek volt könyve. Két zsidó gyerek közé egy zsellérgyereket ültetett. A faluban egy iskola volt, valamennyi gyerek ott tanult. Az iskolakezdés szeptember 8-án, Kisasszony napján volt, tanévzárás pedig Péter-Pál előtt néhány nappal (tehát még június 27-e előtt). Szeptember 8-ig őrizték a libákat, ez az iskolás korú gyerekek munkája volt. Először elemi iskolába, mindennapiba jártak a gyerekek, ez 6 évig tartott. Hetente 5 napot tanultak, csütörtök és vasárnap volt iskolaszüneti nap. Az elemiben írni, olvasni, számolni, kötni, horgolni, faragni tanultak a gyerekek. A kézimunkát kisasszony (tanítónő) tanította, a többit a tanító úr. Lányok varrni is tanultak: „Falvédőt készítettek: a kisasszony f ódo zni tanított.. tótot vetnyi a törülközőre." Ezalatt a fiúk gazdasági szerszámokat faragtak. „Nagyrú lenézték, úgy csináltak kicsiket; kocsioldalt, kocsisaroglyát, hengert." Reggel a tanítás 8 órakor kezdődött. „Aki 8 után ment, nádpálcával kapott ki." A könyvet, palatáblát, palavesszőt hónuk alatt összefogva, párosával mentek az iskolába. Az osztályban „mindenki a maga helire ült". Általában a kicsik, 1-2. osztályosok egy teremben voltak, a nagyok, 9-12 évesek külön. „A padban hatan ültünk, ki hogyan tanult, hátul az okosabbak voltak, elől 106