Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Közlemények - Gáspárné Batta Jolán- Dániel Csilla- Káplóczky Bea: A gyermek helye és feladatai a kéméndi családban

a buták." Külön sorokban ültek az elsősök és külön a másodikosok. Az ülésrendnek társadalmi vonatkozásai nem voltak. Az osztályban „két iára volt téve a tábla, ablaknál volt a járda, a kabátokat a íal melletti fogasra akasztották, ha az nem volt, akkor az ablakba egymás tetejére volt rakva mindenkié". A falon térkép volt, a kicsiknél néhány kép is. Az osztályban fával fűtöttek a kályhában. „Minden osztályban volt dobogó, azon asztal, szék, onnan magyarázott a tanító, onnan rázott meg ollan csengettyűt, akkor kellett bejönni az udvarról. A tízpercben elmentünk szükségre, kergetőcskéztünk, labdáztunk." Ennivalót nem vittek az iskolába. A délelőtti tanítás 12 óráig tartott. „Eljövés előtt föl kellett állni, ima nélkül nem jöhettünk el; egyszerre, egy hangon mondtuk. A tanító kettes sorba állított, párjával jöttünk, fogtuk egymás kezét. A sorból az lépett ki, aki már hazaért. Mindenki hazament ebédelni, de egy órára vissza kellett menni." Tavasszal és ősszel az iskolásoknak megmondta az anya vagy az apa még reggel, mit kell délben csinálni: teheneknek vizet adni, szecskát vágni - szénát, szalmát összevegyíteni vellával, és apróra vágni - odaadni az állatoknak, az ebédet megmelegíteni, udvart összesöpörni, konyhát feldsapni. A délutáni tanítás négy óráig tartott. Az iskolából sokat hiányozni nem lehetett. „Akit sokáig otthon fogtak, annak apját egy hétre is becsukhatták." Tandíjat nem kellett fizetni. Az iskolában volt egy ún. söprögető, aki reggel tüzet rakott, szellőztetett, fát készített. A fát a község az erdőből hozatta és apríttatta fel. A hat év elemi iskola után volt még 2 év ismétlő osztály. Minden csütörtökön kellett menni, kötelező volt, de a hiányzásért nem büntettek. Az ismétlő osztály osak télen volt, mivel a 13-14 éves gyerekek már munkaerőt jelentettek a családban. Az ismétlőben a tanító úr foglalkozott a gyerekekkel. „Olvasgattunk, számoltunk, dalógattunk, hangosan mondtuk a leckét, egyszerre meg külön is. Hazafelé a butáknak kajdáztuk az utcán az iá-iá-1." Az iskolához tartozott még a „falu szélén a faiskola - azzal az igazgató rendelkezett, ott tanítottak kapálni, ojtani, gyomlálni, öntözni, Mindennap más csoport ment a faiskolába, minden munkát lassan megtanultunk." A tanító volt a falu kulturális életének fő irányítója, szervezője. „Farsang utolján egy délután az iskolások is táncolhattak; nyáron (júniusban) majális volt az erdőben, amit az igazgató és a tanító rendezett Péter-Pál előtt." Gyalog mentek fel a gyerekek az erdőbe nótaszóval. Ott verseket mondtak. A mesedélutánon felolvastak és verseltek a tanulók, a jobbaknak kellett verselni. Tanítottak színdarabot; színpad az iskolában és a kocsmában is volt, ott lett előadva. A felnőtteknek olvasókört vezetett a tanító: olvasókörbe emberek (férfiak) jártak, régi könyveket olvastak. Az iskolások között barátság alakult ki. „Iskolában összebarátkoztunk közelebbi iskolatárssal, télen egyikünk elment a másikhoz, vasárnap kisétáltunk az állomáshoz. Ha valami dalt hallottunk a tollíosztásban, azt együtt tanultuk; írtunk nótákat egy iskolai füzetbe." A lányok csoportjához fiúk is csatlakoztak. „Elmondtuk ki-kinek udvarol. Kezdett sötétedni, akkor haza kellett menni - esti harang szór a." Az iskolában kialakult barátságot tovább is fenntartották, „összejártunk nagylány korunkban is". 2. Munkába való nevelődés „Mikor abba a korba gyüttünk - kimaradhattunk az iskolából, segíteni kellett" - 12-13 éves korban. Az iskolából kimaradt gyereknek nem volt új, ismeretlen munka, hiszen ha eleinte csak szemlélőként is, de részt vett 107