Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝
Közlemények - Gáspárné Batta Jolán- Dániel Csilla- Káplóczky Bea: A gyermek helye és feladatai a kéméndi családban
gattak vele. Ha náthás volt a gyerek, kiizzasztották, ágyba fektették, és több dunyhával betakarták. Megfázásra bodzafa-kúrát is használtak; a fa szürke kérge alatt lévő zöld részből lefaragtak, és abba csavarták a lázas beteget. (Ezt a húszas években állítólag egy orvosnő ajánlotta.) A nagyon rossz, síró csecsemőnek mákhéjból teát főztek, cukrot tettek bele, ezzel itatták. Ettől aztán egy vagy két napig is aludt egyfolytában. A sírós gyerek elaltatására egyszerűbb módszert is alkalmaztak: hideg vízzel megmosták az arcát, ettől is jobban aludt. Ha valamilyen seb volt a gyereken, a gyógyszertárban vásárolt táblaolajjal (tiszta olaj) kenték be, >s ettől a bőre szép sima lett. Ha .szélgörcsös volt a csecsemő, ánizsmagot tettek a teájába, vagy csupán ebből főztek teát, mert a szeleket hajtotta. f 5. Tisztálkodás Szülés után a bábaasszony járt az anyához, amíg az anya gyönge volt, szüksége volt rá, általában egy-két hétig. Utána a nagymama, szüléké segített az anyának. A csecsemőt naponta megfürdették. Régebben reggel, majd fokozatosan áttértek az estéli fürdetésre, mert attól jobban aludt a gyerek. Vizet melegítettek a sparhelto n (tűzhelyen), majd fateknőbe öntötték. Az e célra szolgáló szappant az üzletben vették (a 30-as években). A faluba járt egy autó szar u as szappant árulni, tőle is vásároltak. A megfürdetett gyereket gyócstörülközőben törölték meg. A törülközés után a csecsemő alsó részét bepúderózták, hogy ki ne páljon. Az 1800-as évek végén még itthon készített púdert használtak: a fehér földdél (budaiföld) meszelt falat késsel levakarták, s azt átszitálták, amiből finom fehér port kaptak. Később gyógyszertárban vásárolt púdert használtak. Fürdetés után gyolcsinget és réklit adtak a csecsemőre. 6. Nevelés Nem sok gondot fordítottak a gyerek nevelésére. Főleg ott hanyagolták el, ahol sok gyerek volt a családban. „Az tanította, akinek ideje vöt, aki írté." Nyáron, amikor sok munka volt, a szüléké és az öregapa foglalkozott a kicsi gyerekkel. Játszottak a gyerekkel, dajkálták, beszélni tanították, daloltak, meséltek neki. Lefekvéskor, dajkáláskor altatódalt énekeltek (ezek néhány változatát az Adattár ban közöljük). A már járó gyereknek üllőkét, állót szereztek. Rokonoktól örökölték, vagy ha ügyes volt az apa, ő készítette el. Az üllőké kis szék volt, amely elöl el volt rekesztve, hogy a gyerek ki ne essen. Az állónak négy vastag lába volt, azon volt egy kerek lap - amit megfoghatott amelynek a közepe lyukas volt (mindkettő fából készült). Ebbe tették a gyereket. Az álló lapjára különféle játékszereket, régi kalendáriumot, füzetet helyeztek, amikkel eljátszott. Az volt a fontos, hogy elmaradjon a gyerek. Vásárban vett csörgőt is tettek rá, vagy diót, almát gurgalott rajta a baba. Nyáron, amikor az egész családnak a földekre kellett mennie, a csecsemőt is vitték magukkal. Az anya a tacskának nevezett kendővel keresztbe átkötötte magát, abba tették a csecsemőt. Volt úgy, hogy hátikosárban vitték ki a gyereket a határba. A földeken a kiterített kendőre vagy abroszra tették. Cumit, gyugót adtak a szájába, és néhány játékot vittek neki otthonról, hogy ne sírjon. Az 5-6 éves gyereknek már vittek kiskapát, hogy tanújon. Ha megunták a kapálást, ütötték egymást a gyerekek. 104
