Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Közlemények - Gáspárné Batta Jolán- Dániel Csilla- Káplóczky Bea: A gyermek helye és feladatai a kéméndi családban

A másfél éves baba már tudott járni. Édesanyja, vagy a nagyobb testvére vezetgette az udvaron. Ilyenkor szólásokkal biztatták: „Jár a baba, jár." Télen gyakran együtt volt a család. „Amikor ráértek, mindenki vele vót." Másfél éves korában már megtanult beszélni. Leghamarabb a bába, anya, apa, aggyá szavakat tanulta meg. Az anya, szüléké könnyű, rövid kis imádságokra tanította legelőször. Reggel, lefekvés előtt és evés előtt is imádkoznia kellett. A 2-3 éves gyereket, amikor már tiszta vót, templomba is elvitte az anya. Ott maga mellé ültette, ha nem volt hely, az ölébe vette. Az imádságok mellett a szüléké, és az anya különféle dalokra tanította a már beszélő gyereket: „Hinta, palinta, hintázik a Marika" stb. Gyakran énekelték a közismert népdalokat is neki. A pici babával úgy is játszottak, hogy összenyomták a homlokukat és azt mondták: „bari, bari, bucc". Amikor a kisgyerek sírt vagy valamit fájlalt, vagy megütötte a kezét, ezt énekelték neki: Báj, báj, kecske máj. Úton megy a tarka kecske. Fogd íöl farkát, csókod lyukát. Majd ád egy bisómát, Ha nem fáj, hát fájjon. Másik változat: Báj, báj, kecske háj. Ha ráteszed, majd nem fáj. Megcsókolták a fájó helyet, és már nem is fájt. A 4-5 éves gyereket már büntették szófogadatlanságáért. Kézzel ráütöttek., vagy kukoricaszemen térdeitették addig, amíg bocsánatot nem kért. Tollaszsidóval, kürtősöprövel ijesztgették a rosszaságáért. Ritkán dicsérték meg, ha segített, mert az már ilyen korban természetes volt. A fiúk nagyobb testvérükkel libát őriztek. A lányokat már a tollfosztásba is befogták, vagy söprögettek, tüzelőfát vittek be, és főzés közben tettekvettek anyjuk mellett. A testvérükön kívül mindenkit magáztak a családban. Szüleit: édesanyának, édesapáinak, anyunak, apuríák nevezték, a nagyszülőket: szülékének, öregapának szólították. Az utcán az idősebbeknek „Dicsértessék a Jézus Krisztus!"-t köszöntek, a velük egyidős gyerekeknek nem volt szokás köszönni. 7. Játékszerek A parasztgyerek általában maga készítette játékait. Esetleg az apja, anyja, szüléké, öregapa, testvér segítségével, vagy tőlük kapta. Karácsonykor vagy más ünnepnapon, vagy ha megdicsérték valamiért, gyümölcsöt, kockacukrot adtak a gyereknek jutalmul. Karácsonykor örütek, ha gubát ettek - már ez ajándéknak számított. Abban a családban, ahol értettek az asztalosmunkához, kiskocsit, kiskarét, kistalicslzát készített az apa a gyerekének. Aki megengedhette magának, a vásárban vett játékot (csörgőt, kaucsukbábát stb.) gyermekének. A lányok öreg vagy kidobott rongyokból varrtak labdát, meg babát is. A rongylabdánál előkelőbb volt a szőrlabda. Ezt a tehén tavasszal kihullott szőréből készítették. Megvakarták a tehenet, a kihullott szőrt összenyoimdosták gömbölyűre, forró vízbe tették, ettől összeállt. Tavasszal a nagyobb testvérek fűzfa sípot faragtak, úgy hogy a fiatal, puha faágat kibelezték. Szöget vagy vasat vertek bele. Torsokból (kukorica lemorzsolt szára) sok mindent lehetett készíteni. Kukoricakóróból hegedűt csináltak, úgy, hogy 105