Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Közlemények - Dánielné Matus Erzsébet: Születés, keresztelő Kéménden

Ha nem aludt, mákhajat is főztek neki, tettek bele köménymagot, és azzal itatták a gyereket, attól jól aludt. Ha megijedt valamitől, akkor a kutya szőréből vágtak egy darabot, ezt egy tiszta kanálban gyertya fölött elégették, aztán vízbe tették, és abból adtak a gyerek szájába. Ha nem aludt a baba, az ágyból két szál szómát összetörték, ós azt a gyerek vánkosába tették (1929-ben megtörtént még, de értelmét nem tudták már megmagyarázni). Ha megnízte valaki, akkor a pelenka sarkát megvizezték, visszakézből megtörülték vele a gyerek szemét és arcát. Ha a pici gyerek keze marokba volt szorítva, azt mondták, fösvény lesz, tud majd spórolni. 8. Keresztelő A keresztelőt a szülés után két hétre tartották. Amíg nem volt megkeresztelve a gyerek, rózsafüzért fűztek a pólyakötőre, azért mert még pogány, rajta van az eredeti bűn („mindenkit bűnben fogan az anyja" - így tartotta a vallás). Vagy azt is mondták, hogy azért volt a rózsafüzér a pólyán, hogy az ördögök meg ne kísérjék. Kereszteltek hétköznap és vasárnap is, mise után. Amíg nem volt keresztelő, sem az anyának, sem a gyermeknek nem volt szabad az utcára mennie, mert még nem tiszta, mondták mindkettőről. A keresztelőre csak az anya és a keresztanya (komaasszony) ment, a keresztapa és az apa nem vett részt a szertartáson. A keresztanya tartotta a szenteltvíz alá, még a fiúgyermeket is. A keresztelőre ment a bábaasszony is, aki segítette vinni a gyereket. Keresztszülőnek ismerőst, rokont, testvért, barátot hívtak. Mindig az apa hívta meg őket. Visszautasítani nem szokták a meghívást. Ha cigánygyereket kellett keresztvíz alá tartani, azt is elvállalták. A meghívások kölcsönösek voltak. Lány is lehetett keresztszülő, csak nőtlen férfi nem. A keresztszülőket komának és komaasszonynak nevezték. A legelső rokonnak számított, aki ha rendes koma volt, rendszeresen segített különböző nagyobb munkálatoknál. Ünnepeken is meglátogatták egymást. A komák magázták egymást. Ha megnősült vagy férjhez ment a keresztgyerek, a keresztszülőket hívták násznagynak (tanúnak). Csak rangbéli lehetett a koma. Bérmaszülőnek is a keresztszülőket hívták meg, csak más nevét írták be, vallási előírások szerint. Egy családban minden gyereknek ugyanaz volt a keresztszülője. Ajándékozni nem szoktak a keresztszülők. A keresztgyerek húsvétkor elment meglocsolni őket, amikor kis pénzzel vagy édességgel kedveskedtek neki. Ha meghalt a gyerek, a komaságot ítovábbra is tartották. A keresztelőt, ha betegség miatt szükséges volt, rögtön a szülés után is megtartották, hogy kereszteletlenül meg ne haljon a gyerek. A templomba gyalog mentek, kézben vitte a gyereket a keresztanya ós a bába felváltva. A csecsemőt a legszebb ruhában vitték a keresztelőre. A kislányokat rózsaszínbe, a fiúkat kékbe öltöztették vagy fehérbe (mindkét neműt). E célra készített fodros, díszes pólyába tették. Vásárolt csipkével - vagy aki tudott, saját hímzésűvel - díszítették a keresztelő paplant, melyet szintén e célra varrattak. A keresztelő után ezt eltették, és a többi gyerek keresztelésénél is azt használták. Volt, aki tilanglival is letakarta (letakaró kendőnek is nevezték), melyet Esztergomban vásároltak, vagy azzal a rojtos kendővel, amelyet az anya hordott. A keresztelőre a komaasszony keresztanya kendőt vett (az üzletben), 99