Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Közlemények - Dánielné Matus Erzsébet: Születés, keresztelő Kéménden

amelyet a fejére kötött pintli (a főkötő egy része) tetejére. Ezt a nagy formátumú rojtos szélű kendőt kéméndiesen kötötték meg. Viselését a keresztelőn azért tartották szükségesnek, hogy tudják, melyik a keresztanya. A kendőt később csak nagyobb ünnepnapokon - húsvétkor, búcsúkor - viselte a komaasszony. A fent említett tilangli kendőt ~ egyesek szerint - Bécsből hozták, de székelyek is hordtak a faluba árusítani. Ez nagyméretű nyakra való tüllszerű kendő volt, melyet a lányok menyecskekorukig hordtak. Ugyanilyen elnevezésű kendő volt a zsebkendő nagyságú is, melyet szántén üzletben vásároltak. Ezt a legények is használták díszzsebkendőnek, a nadrágon kívül hordva (derék és a zseb között). A lányok is dísznek használták, ha templomba mentek, háromszögletűre hajtva a kezükben tartották. A kicsi babának cumiként is szolgált. Amikor megkeresztelten hazahozták az újszülöttet, azt mondták: „pogányt vittünk, keresztényt hoztunk", vagy „ördögöt vittünk, angyalkát hoztunk". A gyermeknek legtöbbször az ősök nevét adták. Volt, hogy tiszteletből a keresztszülők nevét kapta, de vigyáztak arra is, hogy védőszentje is legyen a nevének. Az adatközlők emlékezete szerint az 1920-as évek táján a leggyakoribb nevek a következők: Ilona, Erzsébet, Katalin, Imre, Péter, János. A gyerek keresztapának és keresztanyának nevezte keresztszüleit. A keresztelői lakomát - pocitá

t - a keresztelő napján tartották, melyre meghívták a testvéreket, komát és a szülőket. Nem volt különösebb jelentősége ezen összejövetelnek. Ünnepi ebédet készítettek. A lakomát vagy a lakóházban, vagy ritkábban az elsőház ban tartották. Itt már jelen voltak a komák (férfiak) is. A főzést, előkészületet a szülők, nagyszülők végezték. Az ünnepi ebéd: tyúkleves, főtt hús tormával vagy becsinált (paprikás szárnyashús tejföllel) nokedlival (galuskával) vagy sült csirke, illetve csibepaprikás volt. Édességként pampuská

t (kelt tészta gömbölyűre szaggatva, zsírban kisütve), diós-mákos patkó t sütöttek. Tortát nem sütöttek. Italként bort és pálinkát fogyasztottak (kinek mire jutott, aszerint volt szegényes vagy gazdag a keresztelői lakoma). Koccintottak az újszülött egészségére. Egy darabig beszélgettek, nagyobb mulatozás azonban nem volt. A keresztszülő két alkalommal vitt komakast az anyának: keresztelőhöz és egyházkeléshez. Ebben étel volt: tejfölös csibepaprikás, húsleves, mákos patkó, pampu ska, fánk. A túrós és mákos rétest (mely gömbölyűre volt sütve) kézben, tányéron vitték. A komakas (kézikas) le volt terítve komakendővel (kaskendőnek is nevezték), melyet erre a célra szőttek, hímeztek, ós csak erre használták (a komakas fedeles, letakarható kosár volt). A keresztszülők ajándékot nem vásároltak. A gazdagabbak úgy megrakták a kosarat, hogy hatan is vitték. A szegényebbek szerényebben mentek látogatóba. Az újszülöttet a szomszédok is meglátogatták, de azok nem vittek semmit. A testvérgyereknek azt mondták: kisbabát hozott a gólya. Az újszülöttet megkeresztelés előtt is a nevén szólítgatták. 9. Egyházkelés, avatás A keresztelő után egy vagy két héttel volt az egyházkelés, amikor is bemutatták a gyereket a templomban. Míg ez meg nem történt, az anya nem járt ki a faluba (ugyancsak azt mondták, hogy még nem volt tiszta). Az avatásra (anyává avatás) a bábaasszony és az anya ment, de volt úgy, hogy már a bába sem, csak az anya a gyermekével. Ez minden alkalommal megtörtént, ahányszor szült. A szertartás szintén a mise után volt a sekrestyében, 100