Új mindenes gyűjtemény 7. 1987 – „Kurtaszoknyás hatfalu˝

Közlemények - Dánielné Matus Erzsébet: Születés, keresztelő Kéménden

asszony ilyenkor sokat szenvedett, meggyűlt a melle. Ezt a következőiképpen gyógyították: kölesnek a (lisztjéhez meleg vizet tettek, s ezt langyosan a mellre tették, s az megszívta a mellet. A gyerekkel is sűrűbben szívatták, meg kinyomták a tejet belőle. Ebből származó halálesetre nem emlékeznek. A szoptatós anyának sok tésztát, tejet kellett ennie, hogy legyen teje. Savanyút azonban keveset, mert attól nem volt. Babot -szintén nem ehetett az anya, mert az felfújta, és szenvedett tőle a csecsemő is. 6. Újszülött A megszületet gyermeket pólyába, tollúba tették. A számára készített fa mosóteknőben fürdették, csak langyos vízben. Fürdetni egy hétig járt a bábaasszony, majd az anyós, illetve az édesanya fürösztötte. Az újszülött ruháját is a bábaasszony mosta addig, amíg fürdetni járt. Csak szappannal mostak, amit házilag készítettek. 1910-ben már mosóport is használtak, de csak a kisgyerek holmijának mosásához. A csecsemő törülközője pamutvászonból volt. A bölcsőbe sima vászonlepedőt tettek. A szülés után a gyermek az édesanyja mellett volt az ágyban, csak egy hónapos korában tették a bölcsőbe, mert addig iázott. Az anya általában két hétig feküdt gyermekágyat, addig, amíg meg nem erősödött. A kislány fülét a bábaasszony fúrta ki a születés után. Cérnát vagy fülbevalót tettek bele, hogy be ne nőjön. 7. Babonák az újszülöttel kapcsolatban Mikor megszületett a gyermek, és éppen kenyeret -sütöttek a háznál, a lapátra tették a pici babát, odavitték a kemence ajtóba, a melegbe tartották, hogy a rosszaságot kicseréljék a szellemek belőle. Ha a gyerek nem aludt, akkor ólmot öntöttek. Kanálba tettek egy kis ólmot, gyertyával felolvasztották, ebbe hirtelen kellett ujjal belecsapni, s amilyen alakot mutatott, attól ijedt meg az újszülött. Ha nem aludt a gyerek, azt mondták, valaki megigézte. Ilyenkor az anya megnyalta az ujját és végighúzta a gyerek szemén, s amelyik szemét megérintette, arra köpött (jobbra egyet és balra egyet). Az tudta megrontani, megnízni, aki rácsodálkozott a csecsemőre. Általában öregasszonyok, de boszorkányok is voltak. Megigézés, megrontás ellen szenes vizet használtak. Egy kis edénybe (bögre, tányér) a tűzből egy darab .faszén parazsat vettek, ezt ötfelé törték. Ezeknek az eltört részeknek nevet adtak: apa, anya, lány, gyerek. Az ötödik volt a baba. Erre egy kis vizet önitöttek, s amely darab a víz aljára merült - az elnevezés szerint az verte meg a szemével. Ha mind leült a víz fenekére, az azt jelentette, hogy nem szemverésben van a gyerek. Ha igen, akkor az anya vagy a szüléké (nagymama) a nevetlen (gyűrűs) ujjával visszakézből, majd a törülköző csücskével a szenes f ízből megtörülte a gyerek szemét, majd a cumira is tettek pár cseppet e vízből, és elaltatták. Egy másik módszer a szemverés ellen hasonló elven alapul, mint az előbb bemutatott ólomöntés: egy kanálban viaszt olvasztottak, majd ezt a gyerek feje fölé tett, vízzel teli tányérba löttyintették, amibe korábban kettő keresztben elhelyezett cirokszálat tettek. Amilyen alakzatban merevedett meg a vízbe került viasz, attól a személytől vagy állattól ijedt meg a gyerek. Ebből a vízből itatták a gyereket öt napon keresztül, s utána már nyugodtabb lett. Ha nem mutatkozott semmilyen figura, akkor nem az volt a iSírás oka. 98