Új mindenes gyűjtemény 6. 1986

Kardos István: Körtvélyes-Hárskút

Hárskúton cisztercita apátság volt, amelyet 1141-ben alapítottak. Szerfölött kecsegtető időpont ez, hiszen a ciszterciták ilyen korai jelenléte azt bizonyítaná, hogy a nyugat-európai kulturális hatás már a 12. század derekán eljutott az ország északi perifériájára. A monostor alapításának idejéről megbízható forrásnak tekinthető okirat nincs. Egy későbbi, 1243-as donációban találunk olyan utalást, mely szerint IV. Béla király az Ákos nemzetségbeli két hűséges vitézének, Filipnek és Detrének, a Bebekek őseinek adományozza az egykori pelsőci határ nagy részét (hatalmas terület volt ez, északon a Gölnic patak határolta, délnyugati irányban Köviig terjedt), ám a határkörülírás során, különös hangsúllyal, megtartja magának azt a térséget, ahol kastélya és egy kolostor van. De idézzük magát az adománylevelet, illetve annak a kérdéses területre vonatkozó részét (a helyes értelmezés érdekében zárójelbe tettük a kiegészítéseket, egy-egy szó értelemszerű jelentését: „... a fenyőfák ehhez a részhez tartoznak (Tornához) és semmi esetre sem (tartoznak) Ronagozhoz, és tovább húzódik (nyilvánvalóan a határ) a Csermosnyához (patakról van szó), ahol a határt . .. (olvashatatlan szó, valószínűleg: jelöli) egy földhányás, majd ismét húzódik Ronagozhoz, amit meghagy (magának a király) a saját kastélya területeként, és az a terület a kolostor előtt van, és ez az egész Liget (liget?) egységes területet képez a kolostorral egészen Ronagozig, s innen felvonul (a határ) a Carullosy részen (a Szilicei fénnsíkra), és innen vezet a Leánykőhöz, ahol két határ van (egy később is vagyonjogi viszályokat okozó elágazásról van szó), egyik a királyé, a másik Berzétéé és onnan vezet a Sólyomkőhöz. . ."

1

3 Az oklevélből egyértelműen kiviláglik, hogy a mai Hárskút térségében a 13. század első felében már volt egy monostor és annak közelében egy királyi kastély. A kettő területét együvé tartozónak tekinti s nem adományozza a király, megtartja magának. Ebből arra következtethetünk, hogy a monostor királyi alapítású volt, e jogon az övé. Kizártnak tekinthető az a föltételezés is, hogy a monostor nemzetségi templom lett volna.

1

4 E terület hovatartozására vonatkozóan a fenti idézetekben is találunk utalást. A Csermosnya völgye egészen Hosszúrát határáig Tornához tartozott és nem Gömörhöz. Ilymódon mint szabad terület a tornai királyi várbirtok része volt. De miután sor került a birtok elajándékozására (Szalonnai Tekusnak, 1274-ben), majd Torna vármegye kialakulására a század végén, e terület továbbra is (lényegében 1881-ig) Torna szerves részeként szerepel. Az 1243-ban adományozott gömöri területekkel más volt a helyzet, más úton jutottak királyi kézre. Korábban a Bors-Miskolc törzs nemzetségeinek birtoka volt ez a vidék. Csak Bors comes (ispán) utód nélküli elhalálozása után szállt a királyra, aki már mint saját tulajdonával szabadon rendelkezett vele, de megkülönböztetve attól a területtől, amelyiket mint „gazdátlant" sajátított ki (Torna). Ezek a nagyvonalú donációk tulajdonképpen két fontos célt kívántak szolgálni. Az országon belüli főúri önkényeskedéseket és áldatlan viszályokat IV. Béla azzal vélte felszámolhatónak, hogy kialakít egy új, hozzá feltétlenül hű oligarchiát. A méltóság próbakövét abban látta, ahogyan ki-ki a tatárjárás idején viselkedett, s hogy ki mennyire volt hű hozzá a bajban.

1

5 A nagylelkű ajándékozások másik célja az volt, hogy az ország fölkészüljön egy nagyon reálisnak látszó újabb tatár támadás kivédésére. A donációk föltételekkel jártak: a megajándékozottat várépítésre és a lakatlan területek fokozatos betelepítésére kötelezte a király. Az idézett 1243-as donációs levél több kérdést is felvet. Egyik-másikkal itt is foglalkoznunk kell, hogy képet nyerjünk a Rozsnyói-medence akkori 19