Új mindenes gyűjtemény 6. 1986

Kardos István: Körtvélyes-Hárskút

helyzetéről. Először is figyelmet érdemelnek a levélben említett földrajzi nevek (Scumulnuk — Szomolnok; Genucz — Gölnicbánya; Churmusna — Csermosnya: Leankeo — Leánykő; Solymkö — Sólyomkő: Berzete —Berzéte stb.). Most nem arról van szó, hogy miképpen maradhattak fenn napjainkig szinte eredeti formájukban (a földrajzi nevek rendkívül makacsok), hanem arról, hogy kik voltak a névadók? Hiszen nem tudunk arról, hogy Berzéte kivételével lett volna más falu a Rozsnyói-medencében. Megítélésünk szerint a szláv eredetű határnevek szláv szórványtelepülésekről tanúskodnak e térségben is. A magyar földrajzi neveket a berzétei gömörőrök adták (számukra különösen fontos volt néven nevezni szolgálati környezetüket), a telep utónépessége pedig átvette, majd közvetítette azokat.

1

6 A monostor és a királyi kastély helyének azonosítása szempontjából számunkra a legnagyobb gondot a Ronagoz név és a határjelként említett „földhányás" okozza. A Ronagoz mindenképpen kulcsszó, megfejtésével többen foglalkoztak. Šmilauer szerint valószínűleg patakról van szó.

17 Ennek lehetőségét IIa Bálint sem zárja ki.

1

8 Ugyanakkor tudni kell, hogy határt jelölő minőségben észak — déli irányban csak a Krasznahorkaváralja és az Andrássy-féle mauzóleum közötti vápában folydogáló jelentéktelen csermelyke, a Rák-patak jöhet számításba. (A Csermosnyát ki kell zárnunk, hiszen az oklevél néven nevezi, a másik jelentősebb pataktól a Pacsai-pataktól is el kell tekinteni, mert egy 129l-es oklevél már a mai nevén nevezi: Pacha patak.) Sulán Bála egyik ifjúkori, e vidék határneveit tárgyaló dolgozatában

19 a Rozsnyó és Krasznahorkaváralja közötti Rákos nevű hegy kapcsán tér ki a Ronagoc (Rowagocz, Ronagoch) problémájára. A Rákos név eredetét ismeretlennek tartja, szerinte valószínűleg népetimológia útján keletkezett egy régi helynévből, melyet a vidék korábbi lakossága hagyott maga után. Szerinte Ronagoc, a Rákos-heggyel azonos. A kérdés lezáratlan. Az adománylevélben említett határpontok sorrendje alapján s a terepviszonyok ismeretében az a véleményünk, hogy Ronagoc valóban a Rák-patakkal azonos. További, kapcsolódó probléma az a bizonyos „földhányás". Nem értünk egyet azzal a véleménnyel, mely szerint valamiféle mesterséges földhányásról lehet szó. Igaz, a későbbi időkben a hátárjeleket — más, megbízhatóbb természetes képződmény híján — mesterségesen is képezték kúpszerű földhányás, dombocska vagy éppen kőrakás formájában. De ilyen megoldásra rendszerint csak osztozkodás, határpontosítás, azaz birtokviszályok rendezése esetén került sor, adományozás esetén nemigen, különösen nem egy hatalmas, több négyzetkilométernyi terület adományozása esetén, és azért sem, mert a király telj hatalmúi ag a saját területét adományozza. Ezért gondoljuk, hogy csak természeti képződmény jöhetett határjelként számításba. A domborzati viszonyok két kiemelkedő dombra engednek következtetni: a krasznahorkai várdombra és a Krasznahorka—Hosszúrét— Hárskút háromszögben levő Kápolna nevű hegyre. Ha elfogadjuk Sulán véleményét a Rákos — Ronagoc azonosságról, akkor a várdomb valószínűbb (a felsorolás rendjébe is beleillik). IIa Bálint is bizonytalan volt e kérdések megítélésében; esetenként viszont nagyon is magabiztos. Tőle idézünk: „Krasznahorka vára. . . területén a határjárás ekkor még nem szól településről, említ azonban körülbelül a mai Hárskút helyén egy királyi kézben levő monostort, amely előtt az Ákosok várához tartozó mező fekszik. A vár csak Krasznahorka lehet, helyén talán már a tatárjárás előtt némi erősségnek kellet lenni."

2

0 Másutt: „Az oklevél pontatlan szövegeiből nem lehet tiszta képet alkotni a határról, főleg nem lehet megállapítani a vár és a monostor 20