Új mindenes gyűjtemény 6. 1986

B. Kovács István: Egyházi intézmények-világi közösségek

előtt található ún. „első székek", utánuk következtek a rangban alacsonyabb székek. Felsővályban a templomi székek első szétosztása feltehetően az 1619-es tűzvészt követően történt, majd 1776-ban újra felosztották. A mai kép is az akkor kialakított állapotot tükrözi. Az előkelőbb székeket az anyagilag tehetősebb, illetve az azokra (az ősiség jogán) számot tartó famíliák között osztották szét. Az egyszer kialakított ülésrend azonban nem volt véglegesnek tekinthető, mert egyes családok kihalásával, szaporodásával állandóan változott. A kihalt családok székét az egyház valamely „jó templomjáró" családnak adományozta, fizetni nem kellett érte. Mivel a jobbágyfelszabadítást megelőző időszakból csak szórványos adataink vannak az ülésrendre, a mai képből kell kiindulnunk. (Ez persze csak kisebb-nagyobb mértékben tükrözi a 18—19. századi állapotokat.) Mielőtt ismertetésére kitérnénk, röviden utalunk az 1848 előtti székperekre. 1794 és 1843 között 10 alkalommal foglalkozott a presbitérium ilyen esettel. 1794-ben a Forgon és Beke család között támadt viszály. Mint kiderült, ,,leginkább azt szenyvedik a Vály i Ns. famíliák, hogy nemcsak hogy két széket akarnak magoknak a Forgon famíliábúl való asszonyok, de két első széket s ezt a két székbeli elsőséget nem akarnák megengedni..." 1816-ban a Kalas család 4 női tagja „botránkozást csinálván azzal, hogy Pótsik Józsefnét Kalas Borbálát a székbe bé nem bocsátották azért, hogy Pótsik Józsefhez ment férhez.." 1843-ban a „Ns. Nagy família" egy Mihályfalára szakadt tagjának a feleségét nem akarták az ún. „Nagyok székébe" beengedni, mivel úgymond ,,a kérdéses szék a Felsővályi Nagyoknak sok utánjárásába és költségbe került". A presbitérium ezt a magyarázatot elutasította. A botránkozások résztvevői kivétel nélkül a nők közül kerültek ki.

8

2 A felsővályi templomban kialakult ülésrenddel kapcsolatban Mihályfalusi Forgon István az alábbiakat jegyezte meg: „egy ezredév óta mindkét templomban úgy a férfi, mint a női csoportban az első szék a Forgonoké, a második a Bodonoké, tehát a mihályfalusi nemzetségé, a harmadik a vályi Nagyoké, a negyedik, ötödik, hatodik a Vályi Nagy családból származó Lőkös, Beke, Vincze, stb. családoké. Mert csakis a származásnak alapján illethette meg az elsőbbség a Kodroár-mihályfalusi nemzetséget, mivel vagyona szerint a Vályi Nagyok is voltak olyanok . . ,"

8

3 A ma élők emlékezete segítségével felvázolható kép már nem tükrözi ilyen tisztán az egykori ülésrendet. Ez a kép a következő: a keleti karzat, azún. Kiskar baloldali részében elhelyezett lócákon az iskolásfiúk ültek a tanítóval. A jobboldali részben tartózkodtak az „ismétlősök". Ezek olyan 12—15 év közti legények voltak, akik az iskola elvégzése után 3 évig minden télen november és február között hetente két alkalommal, szerdán és szombaton délután jártak az ismétlőbe. A karzaton, az ún. Nagykarban foglaltak helyet a legények. Addig járhatott ide valaki, amíg nem érezte illetlennek. (Utóbbi esetben az emberek közé a családhoz ment ülni.) A déli (fő) bejárattal szemben helyezték el az úrasztalát. Tőle jobbra a templom keleti részében volt a férfiak helye, míg balra, a nyugati részben a nők foglaltak helyet. Az első székekben a Forgon, Lőkös, Beke, Nagy családok ültek. Őket követték a Bodon, Kalas családok. A nem törzsökös nemesi családok (Katona, Óvári, Balajti, Kálmánczy, Bettes. . .) csak a hátsóbb székekben foglalhattak helyet. A széksorok egykét utolsó sora általában nem volt kiosztva, ezeken a helyeken az alkalomszerűen odakerült idegenek foglaltak helyet. A női déli padsor utolsó sorában, a sarokban volt a koldus helye. Ide az emlékezet szerint soha senki nem ült. A kislányok az anyjukkal ültek, a nők férjhez menésüket követően férjük 97