Új mindenes gyűjtemény 6. 1986

B. Kovács István: Egyházi intézmények-világi közösségek

elébe adván, hogy ha több efféle hibákat ejt rajta az említett büntetés végre fog hajtatni". Az 1820-as évektől egyre gyakoribb a presbiterek elmaradozása a gyűlésekről. 1837-ben ezzel kapcsolatban azt a döntést hozták, hogy ,,akik helyes ok s mentség nélkül el mulasztják a Consistoriumot 1 Ft-ra büntettessenek". A fegyelmezés hatékonyságának csökkenésében, úgy véljük, szerepet játszott a gyülekezet közjogi megosztottságának következményeként helyenként tapasztalható kettős megítélés gyakorlata. Az 1776-os egyházlátogatás alkalmával felvett adatok szerint összesen 588 lelket találtak az egyházban. Ebből 162-t Felsővályban, 56-ot Bikkszögben, 52-őt Gergelyfalán, 149-et Alsóvályban és 169-et Mihályfalán. Ennek a létszámnak óvatos becsléssel is legalább a negyede tartozhatott a paraszti, illetve szolgáló réteghez. Korábban azonban láthattuk, hogy az egyház irányításában a nemesség szinte kizárólagos szerepet játszott, az ő kezében voltak a legfontosabb tisztségek. Csak természetes, hogy a fegyelmezést gyakorló presbitériumban is az ő akaratuk érvényesült. Igaz, hogy az egyház elvileg nem tett különbséget a gyülekezethez tartozók között azért, mert egyik vagy másik társadalmi réteghez tartoztak, a gyakorlatban azonban nem egy alkalommal találkozunk egyazon bűn eltérő megítélésével aszerint, hogy elkövetője a nemesi vagy paraszti réteghez tartozik-e. 1810-ben határozatot hozott a presbitérium, hogy ,,az ezután magokat rendetlenül viselők kemény fenyítések alá rendeltessenek minden személyválogatás nélkül, azaz páltza alá". Ám ugyanebben az évben két káromkodásért elítélt esetében a paraszti származásút,, 24 erős páltzákra" büntették, míg a nemesi származású ,,bűneit megbánván és arról vallást tevén más büntetés alá rendeltetett". 1821-ben ,,Ns. L. Mária mint már többször is sok botránkozásokat véghez vitt személly nyóltz Rforintokra, L. Susanna a becstelenítésnek nagy voltához képest 25 korbácsra büntettettek, de L. Susanna terhesnek válván magát a 25 korbácsot ugyan nyóltz Rforintokra változtatta által..." 1831-ben káromkodás és verekedés miatt 2 nemest A—4 ft-ra, a mindenben velük együtt résztvevő parasztlegényt 12 botra ítélték. A nemesek választhattak ugyanakkor a testi és a pénzbeli büntetés között. Anyagi helyzetükre való tekintettel nemegyszer vállalták a pénzbírság helyett a botütést. Az előbbiekben ismertetett tényezők együttesen okozták, hogy a negyvenes évekre az egyházi fegyelmezés már csak visszfénye egykori önmagának. Szerepe mind-mind kisebb, a 40-es évektől egyre kevesebb ügyet tárgyalnak a presbiterek, előtérbe kerülnek a különböző gazdasági, szervezési kérdések. Összegzésképpen a következők állapíthatók meg: a fegyelmezés 1810 tájáig nagyon hatékony, ettől kezdve a már vázolt okok miatt fokozatosan veszít hatékonyságából. A kiszabott büntetések tükrében a helyi értékrend szerinti legsúlyosabb bűnök: a paráznaság, a súlyos káromkodás, a más vallásúak szidása, a rágalmazás, az édesanya tiszteletének meg nem adása. Elkövetésükért kezdetben egyházmegkövetés, később 10—12 ft pénzbírság volt a büntetés. Súlyosságban ezután e bűnök következnek: elöljárók megsértése, ünnepnapon végzett munka, verekedés. Büntetésük általában 4—6 ft, illetve esetenként ennek megfelelő számú botütés. Enyhébb elbírálásban részesítették a kevésbé súlyos káromkodásokat, a különböző viszálykodásokat. Ezek büntetése 1—3 ft között mozog. Ami a bűnösök társadalmi megoszlását illeti: a nemesek gyülekezeti számarányukat messze meghaladó arányban képviseltették magukat a különböző fegyelmi ügyekben. A paraszti réteg a paráznák, lopók és káromkodók között található jelentősebb arányban. 94