Új mindenes gyűjtemény 6. 1986
B. Kovács István: Egyházi intézmények-világi közösségek
mezésére (adataink szerint kb. 1840-ig), a világi bírósághoz fűződő jó viszonya révén pedig a makacs bűnösöket is módjában állt megbüntetni. 1840-től tapasztalható, adataink alapján, a két testület fegyelmezési tevékenységének szétválása. 1840-ben pl. egy verekedés ügyében a presbitérium úgy dönt, hogy ,,megítélését, mint hatósága körébe nem tartozót, mellőzi", 1842-ben pedig a következő döntést hozza egy lopás ügyében: „A lopás vétkét, mint polgári fenyíték alá eső vétkes tényt és következésképpen hatósága körén kivel eső tényt meg nem büntethetvén Consistoriumunk, Tek. Bodon Antal fő gondok úr által az illető szolgabírói hivatal elejibe kívánja minél elébb feljelenteni." Az egyház által korábban alkalmazott lelki jellegű büntetésmódok (egyházmegkövetés, penitenciatartás, kiközösítés) alkalmazásának az önkéntvállalás eseteire való korlátozása, illetve tilalma az egyházi fegyelmezés tekintélyét jelentősen csökkentette. Helyettük az egyház mint lelki jellegű büntetést a feddést, intést alkalmazta, meglehetősen kevés sikerrel. 1815-től vált általános gyakorlattá a presbitérium fegyelmezési munkájában a pénzbírság kiszabása. Emellett néhány esetben meghatározott számú botütést is kiszabott a presbitérium, bár a polgári fenyítékkel való büntetést 1786-tól királyi rendelet tiltotta számára. 7 3 Alkalmazását a fegyelmezési gyakorlatban a világi hatóságokhoz való jó viszony tette lehetővé. Bizonyos esetekben a pénzbírságot váltották át botütésre. Pl. 1825-ben az illető ,,terhesnek találván környül állására nézve a pénzbeli fizetést, a 15 páltzát önként, minden kénszerítés nélkül válalván a Consistorium rajta el is verette". — ,,Ezek a büntetések súlyosságuk és nagyságuk mellett sem voltak alkalmasak a fegyelem szentségének és tisztaságának kidomborítására, viszont nagyon sok viszszaélésre adtak könnyű alkalmat. " 7 4 A presbitérium tekintélycsökkenését és vele az egyházi fegyelmezés hatékonyságának visszaesését jelzi, hogy 1813 és 1838 között 7 esetben volt kénytelen a presbitérium a világi bíróság elé utalni az ügyet, mivel a bűnösök nem voltak hajlandók eleget tenni a presbitérium idézésének. Ugyancsak csökkentette a fegyelmező testület tekintélyét az olyan eset is, mint amilyet 1825-ben jegyeztek fel. A jelzett évben a volt szolgabíró özvegyét súlyos paráznaság miatt eltiltották az úrasztalától, a következő évben tartott egyházlátogatáskor azonban a kiküldöttek meghagyták, hogy az egyház ,,a maga oktából az úr asztalától senkit el ne tiltson, hanem e részben a budai 47. kánonhoz tartsa magát". 1* De a presbiterek fegyelmi esetei is hozzájárultak a tekintélyvesztéshez. 1820-ban az egyházfi ,,külömb-külömbféle lopások gyanújába kevertetvén hivatalától a Consistorium által megfosztatott ..." Ugyanezen esztendőben ,,Ns. K. András consistoriális személly Rszombatba véghez vitt illetlen káromkodásért, meg ittasodásából származott több úri rendekkel esett illetlen összve jövéséért. . . maga ki tisztázása tudtára adatott, hivatalának addig lejendő fel függesztése mellett". 1825-ben egy másik presbiter, miután megvallotta, hogy ,,néhai B. P. Szolga bíró úr özvegyével törvénytelen együttéléssel élt és tőle teherbe is esett és a született gyermeket maga iktatta el Derencsénybe az ev. prédikátor úrhoz a meg keresztelés és a rajta által való esztendeig tartó nevelés végett. . . miután méltó módon meg követte az Istent és az ekklesiát s a Consistoriummal mint annak ez ideig vólt tagja meg békéilett, a Consist or iumb ól kirekesztetett és annak tagjának nem esmértetik". 1829-ben panaszt tettek egy presbiter ellen, hogy ,,a kortsmán gyakran meg jelenik, még a kondással is iszik és káromkodásokat gyakorol", amiért először kizárták a testületből, majd ,,a meg jobbulás feltétele mellett székibe meg hagyatott, de 3 Ft-ra marasztatott, 93
