Új mindenes gyűjtemény 6. 1986

B. Kovács István: Egyházi intézmények-világi közösségek

alispánjának Extractus (Kivonat) c. kéziratos munkájára

3 hivatkozik. Ennek adatai szerint 1550-ben ,,a vályi plébánia reformálódik, a plébános Sindoly kiveretik, Kiss János reformátor papnak tétetik ..." Az 1602. évnél megjegyzi: „Én vitzeispán lettem. Vallásbeli háborúság." Az 1611. esztendőnel írja: ,,Eretneknek Gömörön kikiáltattam, a jászói papokat Mihály falából jobbágyaimmal kiverettem. Rudolf privilégiuma II. Mátyás királynál életemet megszabadította, újra Egerbe hívattam és pápistának tétettem." A következő évnél így folytatódik a vallomása: ,.Ismét kálvinista lettem, a gömöri I. és II. synoduson tisztségemtől meg akartak fosztani de újra helyre tétettem. Ecetera." Végül az 1619. évhez kapcsolódóan ezeket írja: ,,A vályi templom minden írásokkal megég. . . a templomot nem engedik újraépíteni. II. Ferdinánd királyhoz személyesen felmentem és esedezésemre felépítését megnyertem . . . azonkívül 1622-ben elkészült tökéletesen, felszenteltetett. 20 esztendeje mióta a kúrátorságot viszem az Isten mentsen meg a pogányt is ily veszedelmes környül állásoktól. Ecetera." A gömöri református gyülekezetek 1596tól az ún.,,Nagyborsodi tractushoz" tartoztak, amely az 1646-os szatmárnémeti zsinat határozata értelmében csatlakozott a Tiszán inneni egyházkerülethez. Ennek keretében 1799-ben, az 1790—91-es budai zsinaton elfogadott határozatoknak megfelelően megtörtént az egyházi igazgatás újjászervezése a politikai-közigazgatási határok figyelembe vételével. A jelzett év szeptember 26-án tartotta alakuló gyűlését Pelsőcön az újonnan megszervezett gömöri egyházmegye.

4 A vályi református egyház a legkorábbi időktől fogva Öt szomszédos helység lakosságát tömörítette. Ezek közül FelsŐvály, Bikkszög és Mihályfala — a számbelileg nem túl jelentós, ház körüli szolga- és zsellérréteget nem számítva — tiszta nemesi falvak voltak. Alsóvály (a Kalas nemzetséget nem tekintve) zömében jobbágyok lakta, Gergelyfala pedig kizárólagosan jobbágyok által lakott helység volt a vizsgált időszakban. A felsovályi anyaegyházon kívül csupán a mihályfalusi filiának volt temploma. A 17. század folyamán a gyülekezet önállósága még nemigen tudott kibontakozni. Ügyeit a nemesi falvakban a lelkipásztor és a falusi tanács intézte. Rajtuk kívül az évenkénti egyházlátogatások révén az egyházmegyének, illetve az azt irányító esperesnek is tág lehetőségei voltak a gyülekezeti élet irányításában. Az egyházközségnek a világi hatalomtól való függését jól érzékelteti a 16. század végéről származó Borsod-Gömör-Kishonti kánonok

5 (a továbbiakban BGKHk) XXXVII. cikkelyéből vett idézet: ,, . . .folyamodunk a kegyes hatóságokhoz, grófokhoz és nemes urakhoz, az egyházpártfogóihoz, mint az Isten szolgáihoz is, alázattal esedezünk nékiek . . . ismerjék el kegyes jóakaratukból az egyházi cikkelyeket. . . hagyják helybe, erősítsék meg és parancsolják meg, hogy azokat mindenek megtartsák . . . "

6 Ez a függés a világi hatalom képviselőitől az egyházi élet nem minden területén volt hátrányos. Látni fogjuk a későbbiekben, hogy az egyházi fegyelmezés hatékonysága nem kis részben éppen az egyházi és világi hatalom szoros összekapcsolódásának volt köszönhető. A gyülekezeti önállóság, illetve az egyházközség szervezeti kereteinek kiépülése felé vezető úton az 1686-os esztendőnek jutott kiemelkedő szerep. Ez évből származik az első egyházközségi önkormányzatot szabályozó szerződés, az ún. Transactio, amelyet az öt helység híveinek nevében 90 felnőtt családfő írt alá.

7 Ebben olvashatjuk egyebek közt: ,,A felsovályi egyházban és megyében lakozó felső, közép, alsó nemesi és paraszti rendek, Isten rendeléséhez akarván magunkat alkalmaztatni, hogy köztünk mindenféle dolgok folyjanak, megyebírájává emeltük Öreg Kalas Jánost', mellé rendelvén esküitekül, assessorokúl..." A világi hatalomtól való teljes függetlenedés 79