Új mindenes gyűjtemény 6. 1986

B. Kovács István: Egyházi intézmények-világi közösségek

azonban — részint a rendkívül nagyfokú személyi egybefonódás miatt — csak jóval késó'bb, a 19. század 30-as éveiben történt meg.

8 Az egyházközség legfőbb feje, lelki vezetője a lelkipásztor. A presbitérium megszervezéséig jórészt az ő kezében volt a gyülekezet irányítása és fegyelmezése is. Az első református papot 1550-bol említik.

9 1854-ig bezárólag 37 lelkész működéséről vannak adataink.

1

0 Személyükről, működésükről nagyon kevés adat maradt fenn. 1776-ban Szívós János akkori lelkipásztor gondatlanságából (puskával lövöldözött) a templom leégett, ezért elmozdították hivatalából.

1

1 Az 1827-ben elhunyt Agyagos Molnár Sámuelt „ritka vendégszeretetéről, ugyanazért épen nem takarékos gazdaságáról"

1

2 említik' 1838-ban a prédikátornak ,,erkölcsi a hitbéli magaviseletéről bizonyságlevél adatott".

1* 1847-ben a ,,nova vocatio" elve

1

4 miatt tört ki zavargás az egyházban, aminek eredményeképp a prédikátornak a presbitérium kívánságára távoznia kellett. Ez az egyetlen adatunk a pap és presbitérium közti viszályról. A személyére vonatkozó adatok zöme a fizetésével kapcsolatos. Sok viszály forrása lévén, az évenkénti egyházlátogatások állandó pontja volt a papi fizetés rendezése. Betartására az egyház részéről mindenkor nagy súlyt fektettek. Mivel ezek az adatok érdekes fényt vetnek a társadalmi rétegződésre, néhányat ide másolunk. A papi fizetés első korszaka 1774-ig terjed. Az 1608-as és 1613-as egyházlátogatások alkalmával a következőket jegyezték fel: ,,a nemesek tizedet fizettek mind az őszi, mind a tavaszi termésből; paraszt, egész helyes fél köböl búzát, f él köböl rozst, félhelyes egy szapu búzát, egy szapu rozst; zsellér három napi munkát tesz, a mikor ételt és italt ad neki a prédikátor

6 özvegyasszony három sing vásznat ad." Ugyancsak jövedelméhez tartozott a stóla. Esketésért 12 dénárt, keresztelésért tyúkot, kenyeret és komapénzt, temetésért 12 dénárt kapott. Ezeken kívül az öt helységben 14 szántóföldje és 2 rétje is volt.

1

5 1735-ben ,,a nemesek kúriájoktól tizedet fizetnek mind az őszi mind a tavaszi termésből, a ki kúrián lakik ugyan, de nem szánt (az az ekéje s igavonó barma nincs) ad két rozsnyai szapút, paraszt ekés négy rozsnyai szapút, fél funduson lakó négy kilát, negyedrész fundust bíró egy szapút; zsellérek egy mértéket, de ha szántanak, a magok házában laknak, egy rozsnyai szapút." A stóla a következőképp alakult: kereszteléstő'l tyúk, kenyér vagy 8 poltúra komapénz, esketéstől, jobbágytól 4 poltúra, tyúk, kalács, keszkenő, ital, vidékitől 3 máriás, nemestől 1 tallér. Ezenkívül bírta a már említett szántóföldeket és réteket is.

1

6 1774-ből ismeretes az ún. Kárta, amely új alapokra helyezte a pap és tanító fizetésének rendezését. Eltörölték,,az eddig itten rész szerint szokásban levő Dézsma adást és vevést. .. ",

1

7 és elrendelték az alábbiakat: ,,minden egész ekével bíró gazda mind az öt Hellységben tartozzon hét azaz 7 véka, a fél ekés négy véka, az gyalog és két kézi munkája után élő pedig két véka meg rostált búzát fizetni, az özvegy Asszonyok nem külömben más Ns. Ecclesiákban bevett szokás szerint vagy három sing vásznat vagy három petákot. . . ezt pedig az ecclesia kurátora Egyházfiával együtt legfeljebb Szt. Márton napjára" köteles beszedni.

1

8 1847-től kezdődött egy újabb korszak: ezentúl minden egyháztag aszerint, hogy hány véka „életet" fizetett, annyiszor 5 „itzét" fizetett be évenként, s az így felgyülemlett tőkéből fizette az egyház a papot. Csak összehasonlításul: a századfordulót követően a pap fizetése évi 80 köböl búza és 60 m fa. A föld és fogat nélküliek 1 véka, fogat nélküliek 2 véka, fogatosok 3 véka, 2 fogattal rendelkezők 5 véka búzát fizettek.

1

9 Az említett parokiális földek művelését a gyülekezet végezte, mégpedig olyan feltétellel, hogy a művelésért a jövedelem fele az egyházat illeti. Az erre vonatkozó szerződést még Vitéz Bálint prédikátorsága idején (1731— 80