Új mindenes gyűjtemény 6. 1986

Ozsvald Árpád: Egy őrült teátrumjátékai

ez: harmadnapig se ne egyen, se ne igyon. Harmadnap múlva fingjon be egy puskába, s a cint lyukán szíja ki, azután imádkozza ezt: Természet ura, akaratok igazgatója, ki véghetetlen hatalmad által megteremtvén Ló'rinczi Ispánné Asszonyt szép orcával, deli termettel, férfiaknak közönségessen szolgálható eszközzel. De mint hogy én ezen kellemetes teremtményeddel, bogaraid által hozott ellenkező törvények végett szabadon nem élhetek, kérlek a férjit mentül elébb az élők számábúl kiszóllítatni! Dicsértesd vele a te dicsőségedet! Adj nekem alkalmatosságot mentül elébb lörinczi ispánné hasán véghetetlen hatalmadat dicsértetni! Azután reá rántottam egy kis Szentséget, hazabocsájtottam, s még észre vette, repetáltattam [ismételtettem] is vele. Ilyenek voltak a régi oráculumok [jóslatok] is, a dolgokba vagy lehetetlenséget, vagy kétfelé magyarázhatókat kevertek, s végtire szentekké lettek. Nro. 4. Thema Mennyei tapasztalásom Előszó Lelkem nyughatatlansága mennybe is vitt. Ezt, kérem Méltóságodat, minden botránkozás nélkül olvassa, ha sértek, engedjen, szóval ezen utazást secundum illud multa licent stultis pictoribus atque poetis vegye [kb.: alábbvaló tréfának, zabolátlan, ostoba költői képzeletnek vegye]. Véletlenül összeakadván múlt nyáron Őszentségével Római Pápával, akkor midőn prodecessorához [elődjéhez], Péterhez mennybe készült, megtudni, mi jussal bírta Ő a földi uradalmait, minthogy neki disputálják (vitatják). Asszonyi curiositásbúl [kíváncsiságból] útitársnak adtam magam. Befogadott Őszentsége hat apácát, de minthogy oda sima az út, elébb a barátoknál jól megpatkoltatta. Batárja belül Missálékkal [misekönyvekkel] volt kirakva. Annak ablakin misemondó ruhadarabok firhang gyanánt szolgáltak. Ablakhúzók mind jerusalemi olvasókbúi állottak; felérvén ily készülettel Stix vize partjára, csudálkozva láttuk József császárt, Atyaisten csordája őrzésibe foglalatoskodót. Ne csudáljátok! Ezek a Földön mind miniszterek s judex curiék [udvari bírák] voltak; itt is oly huncfutok! Földi íz még a szájokba van. Legtilalmasabbakat is áthágják. Az a piros Cardinális Riselleő [Richelieu], ki a hugenottákat Franciaországbúi kiűzte. Az a gondolkozó barna Pitt, ki Irlandiába pápisták jussait ellenezte. Az a szelíd hajszás szarvú Kaunitz, aki a francia és ausztriai ház közt 300 esztendős haragot egy házasság által megszüntetett. Az a villás széles szarvú Vallis, az aritmetikai igazságot is hamisította. Az a mopst [tömzsi] Riska Zichi, aki a négy garason külkeit elébb leszállította, azután zsidók által nagy hasznával beszedette. Az a szép egy pár magyar ökör, aki egymást nyalja, Niczki és Balassa, akik engem a hív magyarjaimtúl elhúztak. Hallom, hogy Ferenc onokámnak is sok a minisztere. Nem fér még ekkoráig is eszibe, hogy hol sok a miniszter, sok a huncfutság! Hol sok a prókátor, sok a per! Hol sok a doktor, sok a nyavalya. Én egy Kaunitzommal beértem, hiába hoztam én Őt magammal; követte volna inkább az én kormányzásom módját. Én minden embert élni s mértékletessen gazdagodni engedtem. Monopoliumot útáltam, nem engedtem, hogy egynél milliomok legyenek, s avégett milliom emberek éhezzenek. Én egyebet nem vétettem, 68