Új mindenes gyűjtemény 6. 1986

Ozsvald Árpád: Egy őrült teátrumjátékai

Előszó Psziologicus alkotásom nyughatatlansága éltem tettjeit oly zavarba hozta, hogy azoknak kellemetlen következéseit, hozzám tartozandóim tetemes károkkal szenvedik! Barátim szánakodással érzik! Erántam rosszak örömmel Isten büntetésinek mondják. Mellyért is hozzám tartozandóimtól bocsánatot! Barátimtól alázatos köszönet elfogadását! Rosszakaróimtól vélekedések változtatását midőn kérném Vagyok Méltóságodnak alázatos szolgája Nándori Bene Károly Én Nemes Neográd Vármegyének Kövesd helységibe 1768-ik esztendőbe láttam az első napot: neveltettem Váczon, Pesten, amint szüleim értéki engedték. Elvégezvén oskoláimat akkor uralkodó József császár sistemája szerint szerencséssen, Banális Cancellistának 500 fkai [forintokkal] kineveztettem. Azon esztendőben meghalálozván Őfelsége, visszajött a régi sistema s így a Pünkösdi királyságnak is vége lett; üggyel-bajjal lettem Vármegyénkbe 100 ftos esküdt. Kevés gazdaságom is lévén, örökké hallottam, hogy hitestárs hívebb a hitetlen gazdasszonynál, 1796 esztendőben 4-ik májusban, délután eszembe jutott, hogy arra kell szert tenni. Pipára gyüjtván átsétáltam Berczelre. Aznap mindeneket e tárgyhoz tartozandókat végezvén vacsorára haza is hoztam, Sed quod cito fit male fit, rajtam pontig beteljesedett. Mert egynehány esztendők múlva oly kedvetlen környülállásokba jöttem, hogy helybéli papunkot megvernem s veretnem kelletett, melyért excommunicáltattam s via Consilii [a tanács által] bolondnak currentáltattam. Azt helyheztetésemre alkalmatlannak találván, visszatérést nyertem, oly meghatározással, hogy vétkem publice meggyónjam, 2-szor [másodszor] hogy a megsértett Anyaszentegyházat megkövessem, 3-szor hogy fogadást tegyek, hogy többé cselekedni nem fogom. Ezekhez képest ily Gyónást tettem. — Ez élet tengerin zavarodott környülállások közt habozkodók e világot Theatrumnak nem csak mondják, de látszatos megmutatásán törekednek is; meg nem elégedvén gúnyolásokkal Égieket is háborgatják. De minthogy ezek minden világi boldogságnak talpkövei, kik ezt nyughatatlani (nyugtalanítani) nem írtóznak, méltó fenyíték alá valók. Ennélkül király feibe izog-mozog a korona! Polgár vagyonával bátran nem élhet. Pap hiába papol! Katona hívtelen a hazájához! Én is vigyázatlanul vivén fiatal cselekedetimet, azokat kétségessé, sőt bizonyos rossz kimenetelűvekké tettem. Összetöredeztek árbocfáim, szétszakadoztak vitorláim, már most ez élet tengerin minden igaz kormány nélkül habozok. Könnyű gondolkozóknak belső érzéseiket nyughatatlanítottam! Jövendő életiket talpkövre vévén, minden kezdetnek elkerülhetetlen végit bizonytalanítottam. Istenséget világba semmisítettem, aszerint minden ok, kiadván egész erejét el vesz, s okozatokba imádtatik. Papot oltárnál Harlakinnak, azontúl Privilegiátus huncfutnak néztem, mely végett meg is vertem. 60