Új mindenes gyűjtemény 6. 1986

Ozsvald Árpád: Egy őrült teátrumjátékai

Katonát bérért ártatlanok gyilkosának néztem. De látván zavarodásnak tisztátalan folyadékjait, ezentül ezekkel felhagyok, s törvények szent megtartásokhoz ragaszkodom, melyekre nézve kérek penitentiát és absolutiót. Régi közmondás embereknél: kutyábúl szalonna soha sem lesz. Felesi gem kedvetlen környülállásimon nem enyhített, vele az elválásról gondolkoztam; mint hogy a feltételek kedvezők voltak, elfogadta, több érdemes urakkal alá íratta, de némely okosak mondották, hogy ha csak pap alá nem írja, sikertelen lesz. Elvittem aláírás végett a paphoz, megtenni nem akarta, aláírás végett a váci káptalannak ily Instantiát adtam. Tekintetes Nemes Káptalan! Mulandó életünk állapotját határozó házasságnak Pápistákra nézve két változhatatlan fundamentuma van, külső és belső. Külső, mellyel Anya Szt. Egyház szokása szerint egybeszerkesztünk, ez a szt. törvények szerint változhatatlan. Belső, mely simpatiábans egymáshoz való hajlandóságban áll, ezis, minthogy'Teremtőnkváltozhatatlan talpkövére épült, ezis változhatatlan. Ezek ha barátságos Genius kegyes akaratja szerint kezet fognak, szent a Házasság, de ha nem a Házasság magába, minthogy a szent célt el nem éri, minden törvényes elválás nélkül semmi, mert ellenkezőknek természete egymást rontani, házasoknak pedig egymást építeni kellene. igaz, hogy az ellenkezés nem mindenkor magába változhatatlan természetbe, de mellesleg, s hatalmunkban levő okokban áll, ez idővel megigazítható. Én az igazítást 30 egynehány esztendeig haszontalanul várván, következőleg hogy az ellenkezés magába a változhatatlan Természetbe vagyon. Ezekre nézve, minthogy az ily erőszakos összelakás, vagy vallásunk szerint elválás, mint köz, mint különösségnek terhes, káros, gyalázatos, botránkozó, kérem magamat ezen egyezés mellett elválasztatni. Nem akarok én ezáltal semmi illetlen életnek helyt adni. Én szeretném, ha házasságom szent lenne. Én óhajtanék egy kellemetes asszonnyal ásokapa választásig élni. De ha az, ki akartja ellen minden emberi kikoholt költemént megcáfol, ágyunkat meg nem szentelte, arrúl nem tehetek. Ezeknek midőn bölcs, s oly Reverendába, melybe haldoklani kívántok, elítélésit kérem, vagyok Végzés Ad viam juris relegani. Mint hogy meg nem foghattam, hogy barátságos egyezésekbe is törvénykezni kellessen, Ő Hercegségihez, Prímáshoz ekép folyamodtam. Nagy Méltóságú Herceg! Feleségemmel elválás végett barátságos egyeztetést [megegyezést] (...) annak megerősítése végett váci káptalan eleibe beadott folyamodásomat (...), arra jött végzést: minthogy azt sem ésszel, sem törvénnyel egyeztetni nem tudom, megigazítás végett Hercegséged eleibe terjesztem. Bíró lévén valaha magam is, barátságos egyezést be nem fogadni törvénytelennek: akadályoztatni bűnnek tartottam. Nem akarok én perbe senkit gyalázni, mert minden embert olyannak tartok aminő: nem aminőnek kellene lenni. Ezen lépésért sem kárhoztatok senkit, részerint, hogy szemréhányást ne szenvedjek, hogy másnak szemibe meglátom a szálkát, magaméba a gerendát nem: részerint, hogy soha éltemben senkit se jónak, se rossznak nem tartottam, csupán a Copulátiókat kárhoztatom. Mert jó maga szemibe a kutya is, jó azon szerint a macska is, de copulálva [összekötve, együtt] addig civakodnak, míg tulajdon táljokat is fel nem döntik. Ezt látván okos gazda őköt vagy máskép copulálja, vagy különösen 61