Új mindenes gyűjtemény 6. 1986
Sándor Károly: A lévai céhek történetéből
A város fejlődése a 18. század első felében rendkívül gyors volt, úgyhogy Léva rövid idő alatt komoly várossá épült. A 18. és 19. században nagy kiterjedésű mezőgazdasági jellegű vidék központja lett, ahol a lakosság mindennapi szükségleteit kielégítő kézművesipar összpontosult. A város földrajzi fekvésénél fogva — a garami síkság és a Selmeci-hegyek nyúlványainak határán — híres, nagy vásárok színhelyévé vált, ahol két vidék termelői és vásárlói találkoztak. 1733-tól négy, 1802 óta pedig évente öt vásár volt Léván, amelyeken az iparosok értékesítették termékeiket. Léva a 18. században kimondottan kézműipari jellegű város volt. Céheinek felvirágzása összhangban volt Bars vármegye általános gazdasági fellendülésével. Életképességüketa 19. században nagymértékben befolyásolta az a tény, hogy Léva iparilag elmaradott vidék központja volt, ahol nem keletkeztek manufaktúrák, nem épültek gyárak, így a kézműiparosok termékeinek — konkurrencia híján — viszonylag jó keletje volt. Ezzel magyarázható, hogy a lévai céhek akkor érik meg legintenzívebb fejlődésüket (a 18. században), amikor a céhrendszer már az ipar fejlődésének fékezője volt. A város irattárában érdekes dokumentum utal az itteni cipész- és csizmadiamesterség elterjedésére. Klapka tábornok 1849. május 7-én kelt levelében 12 000 pár bakancs elkészítésének biztosítására szólítja fel a város elöljáróságát. Háromhetes határidőt szab meg: hogy betartották-e, nem tudjuk, de feltételezhető, hogy a lévai kézműiparosok számának ismeretében volt a tábornoki parancs ilyen szigorú mind az elkészítendő lábbeli mennyiségét, mind a rövid terminust illetően. 1 0 A város életében a 19. század a stagnálás időszaka. Az általános közömbösségből, a tradíciókhoz való makacs ragaszkodás céltalanságából az 1882-ben meginduló Bars című lévai hírlap kezdte felrázni a közvéleményt. Ilyen körülmények között a lévai iparosok még a céhek megszüntetésekor is (1872-ben) mereven kitartottak a régi hagyományok mellett, s visszahúzó erőként hatottak a város társadalmi és gazdasági fejlődésére. A céhek a történelmi források tükrében A lévai céhek történetének felvázolására tett kísérlet során nagyon hiányos és szórványos forrásanyagra lehet csupán támaszkodni. Az egyes céhek levéltári anyagai — amelyekre elsősorban összpontosítottuk figyelmünket —• csak torzók. Viszonylag gazdagabbak a tárgyi emlékek (céhládák, pecsétnyomók stb.). Ezeknek fennmaradása is jórészt a régi Városi Múzeumnak köszönhető, amely a harmincas években szorgalmas gyűjtőmunkát végzett. Felkereste az utolsó céhmesterek utódait, abban a reményben, hogy a céhek megszüntetése után családjuk megőrzött valamit a régi emlékekből. A hozzáférhető adatok korántsem teszik lehetővé az egyes céhek történetének részletes feldolgozását. Csupán a csizmadiákról sikerült többé-kevésbé átfogó képet nyerni. Ennek ellenére fény derült sok értékes részletre, amely a város múltjának szempontjából figyelmet érdemel. Eddigi ismereteink alapján céhszervezetük a következő kézműiparosoknak volt a városban: 1. Csizmadiák A csizmadiák létszámban és szervezettség tekintetében is a legerősebb, leggazdagabb múltú lévai iparág képviselői voltak. Céhszervezetük legrégibb emléke a lévai Barsi Múzeumban (Tekovské múzeum) Őrzött pecsétnyomó amelynek szövegében az 1620 a céh megalakulásának vagy a pecsétnyomó 39
