Új mindenes gyűjtemény 6. 1986

Sándor Károly: A lévai céhek történetéből

század elején, a törökkel 1606-ban megkötött zsitvatoroki béke után. Bár ezt követó'en is többször megjelentek a törökök Léva környékén s pusztították a falvakat, a város élete és fejlődése szempontjából ez a korszak mégis kedvezőbb volt. E korból származnak a városi közigazgatás első emlékei (N LEVA VARASANAK PECSETI ANNO 1604). 1616-tól vásárok és hetipiacok voltak a városban, ami az ipar és kereskedelem intenzívebb fejlődésének a jele. Ezt bizonyítják a csizmadiacéh 1620-ból, a szűcsök 1632ből, valamint a lakatosok és puskaművesek 1636-ból származó első emlékei. A 17. század hatvanas éveiben kiújult háborúskodás Lévát sem kímélte meg a törökök támadásaitól. 1663. november 2-án Bartakovics Gáspár várkapitány a török túlerő előtt harc nélkül kapitulált. Léva 1664. június 12-ig török közigazgatási központ (szandzsák) székhelye lett. A vár 1663-ban történt bevételekor Léván járt Evlija Cselebi török utazó. A várról és magáról a városról többek között a következőket jegyezte fel: „A síkságon az élet vizeként folyik a Garam. A váralja déli oldalán nádas mocsár van (...). A lévai vár olyan építmény, amit meg kell nézni. A vár belső része kicsi. A négyzet alakú kőépítmény szélein hat kis tornyocska van. Belül található a kapitány háza, valamint fegyvertár és magtár. Más építmény nincs benne. Kis kapuja van, amely keletre néz. A belső vár sánca garami vízzel van tele, és iszapos. A Garam mocsaras partján a belső vártól jobbra található a dupla fallal körülvett erődítmény. Benne ötszáz zsindelyes ház van. Nem valami szépek. A körülfekvő vizesárok tele van vízzel. Keletre néző fakapuja van. Belül két templom. Az egyik a szultán, másik a vezír dzsámija lett. A lakosok mind eljöttek, és behódoltak. Továbbra is saját házaiban laknak. Nincs itt semmi más negyven-ötven üzleten kívül. "

8 Témánk szempontjából különösen a város házainak és üzleteinek számát rögzítő adat fontos, hiszen az ötszáz ház, a közel ötven üzlet a 17. század elején meginduló fellendülés eredményeit bizonyítja. A város fejlődését a 224 napos török uralom sem törte meg, sőt az az ellenség kiűzése után még intenzívebbé vált annak ellenére, hogy később, a Thököly-felkelés idején is gyakran háborgatták Lévát katonai akciók. A város legnagyobb katasztrófáját — s ez eddig elkerülte a helytörténetírók figyelmét — nem a harcok okozták, hanem az 1696-os nagy tűzvész, amely szinte az egész várost elpusztította. A korabeli konszkriptorok adatai szerint ekkor két erődítményen és néhány viskón kívül alig volt élet a városban.

9 Talán ezzel lehet magyarázni, hogy a 17. századból csak elenyészően kevés céhesemlék maradt fenn, holott a török kori város jelentősége, nagysága és történelmi múltja arra enged következtetni, hogy fejlett kézművesiparralrendelkezett, amelynek emlékei az említett tűzvész idején vagy a török megszállás alatt pusztulhattak el. A várost újjá kellett építeni. 1698-ban ismét felépült a templom, és a céhek életének jelei is mutatkoztak. 1697-ben újra szerveződnek a csizmadiák, egy évvel később pedig a gombkötők. Császári rendelet alapján 1699-ben megszűnt a vár erődítmény jellege, ennek ellenére a Rákóczi-felkelés ideje alatt is harcok célpontja volt, mígnem a visszavonuló kurucok 1709-ben annyira lerombolták, hogy végleg elveszítette hadászati jelentőségét. Ettől fogva kezdődött Léva fejlődése olyan körülmények között, hogy — a gyakori tüzeket és az 1709—1710., valamint 1831. évi járványt leszámítva — a normális, a társadalmi törvényszerűségek által megszabott fejlődésbe nem avatkoztak külső gátló erők. 38